CCIT-TROGIR / HORVÁTORSZÁG / 2008

 

A Vándorlók és Útonlévők Pasztorációja Pápai Tanácsának Üzenete a CCIT Éves Nemzetközi Találkozója résztvevőihez

 

Krisztusban Szeretett Testvéreink!

 

Köszönettel vettem Piero Gabella, valamint Elisa és Léon Tambour szíves meghívását a jelenlegi találkozóra, melyen sajnálatomra nem tudok részt venni. Mindazonáltal szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni a találkozó elmélyült munkájához, melyet a „Hogyan lehetünk a béke követei egy cigányellenes társadalmi közegben?” témában terveznek elvégezni. Örömömre szolgál, hogy ezt a szívemhez is közel álló kérdést választották!

Szeretném kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet azon igyekezetükért, melyben a kapcsolatok fejlesztése révén kifejezésre juttatják szolidaritásukat és együttműködési készségüket az önökhöz közelálló cigány közösségekkel. Biztosíthatom önöket arról, hogy Dikasztériumunk mély együttérzéssel nyújt támogatást e nehéz feladat teljesítéséhez.

 

Cigányok közötti jelenlétük révén rendszeresen szerezhetnek tapasztalatot, bizonyosságot az Európában meglévő cigányellenességről, illetve ennek mérték nélküli terjedéséről. Nem tagadható, hogy a diszkrimináció, a rasszizmus, a társadalmi kirekesztettség, a gettósítás, az intolerancia különféle formái mára igen súlyosakká váltak, melyek olykor fizikai agresszió, kiűzetés, kilakoltatás, házak felgyújtása, gyűlöletbeszéd, zaklató ellenőrzések formájában öltenek testet, hogy csak néhányat említsünk.

 

Hasznosnak tűnik emlékeztetni arra, hogy Európában és világszerte egyre inkább hallatják hangjukat a cigányok, akik maguk számolnak be üldözött népük fájdalmáról. Említésre méltók a különféle nemzeti és nemzetközi szervezetek kezdeményezései, melyek közül legújabbként a 2008 január 31-én széleskörű egyetértéssel elfogadott: európai roma stratégiáról hozott Európai Parlamenti Határozatot említhetjük. Ebben világos utalás található arról, hogy „kivétel nélkül és félreérthetetlen módon” elítélendő a roma népességgel szembeni bármely fajta diszkrimináció. Szükségesnek látják ez ügyben egy európai stratégia és egy olyan finanszírozási rendszer kidolgozását, mely elősegítheti társadalmi beilleszkedésüket. Reméljük, hogy egy ilyen határozat nem marad hatás nélkül, hanem ellenkezőleg, arra ösztönzi az Államokat, hogy olyan konkrét cselekvési tervet dolgozzanak ki, mely alkalmas lehet arra, hogy a társadalmi élet minden területéről száműzze a cigányokkal szembeni diszkriminációt.

Egy másik kezdeményezést is megemlítünk – a romák helyzetéről tartott Európai Konferenciát – melyet az olasz Belügyminisztérium és a Társadalmi Szolidaritás Minisztériuma rendezett január 22-23-án Rómában. E találkozó kerek asztal beszélgetésén Agostino Marchetto érsek úr, a Pápai Tanács titkára, kifejtette, hogy a Kormányoknak kellő elkötelezettséggel szükséges fellépniük a rasszizmus és idegengyűlölet terén ma is tapasztalható megnyilvánulások ellen.

 

Feltesszük magunknak a kérdést: miért van cigányellenesség? Miért van rasszizmus? Miért a félelem a romákkal és más cigány csoportokkal szemben?

Nos, e magatartásformák gyakoriak, irritálóak és sajnos a többségi felfogás szerint e témákban nincs helye a tiszteletnek, az igazságosságnak, a szeretetnek, vagyis azoknak az értékeknek, melyek a Béke alapjait jelentenék.

 

 

Az önök számára a cigánypasztorációban való elkötelezettség a béketeremtés valódi laboratóriumát jelenti, a béke megvalósításának konkrét tervét illetően pedig, kivételezett területet jelent. Hittel eltöltött áldozatos lélekkel hirdetitek naponta Krisztus Evangéliumát, mely a „mi békességünk” / Ef. 2,14 /. Mit jelent mindez lényegileg?

 

Találkozótok során bizonyára születnek válaszok e kérdésre. Mintegy az önök észrevételeit megelőlegezve, szeretnék néhány megfontolást figyelmükbe ajánlani.

 

A feldolgozandó témával kapcsolatban megjegyzem, hogy az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa által közzétett, az Egyház Társadalmi Tanításáról szóló Kompendium 1 egy teljes fejezete bőséggel és összefüggéseiben foglalkozik a béke témájával. Bibliai utalásokból kiindulva elemzi létrejöttének feltételeit, s bemutatja az Egyház különös erőfeszítéseit, melyet a békesség előmozdítása érdekében tesz.

A béke – a Kompendium szavait idézem – nem jelent mást, mint „egyetemes értéket és egyetemes feladatot, melynek alapja a társadalom értelmi és erkölcsi rendjében található, s melynek gyökerei Istentől valók, ’aki maga a létezés, az igazság és a legfelsőbb jó forrása’. A béke …az emberi személyiség helyes felfogásán alapul és igényli egy olyan rend felépítését, mely az igazságosságon és szereteten alapul”. 2

 

Hogy ezt felépíthessük, hogy „munkatársai” lehessünk az építkezésnek, a Hegyi Beszédben / vö. Mt. 5, 1-12 / Jézus nemcsak a magatartásformát, hanem az elérendő, valóra váltandó célt is megmutatja. A „béke építményének” négy tartóoszlopa van: az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság, mint arra Agostino Marchetto érsek is utalt az V. Cigánypasztorációs Világkonferencia záródokumentumának megállapításaiban, hivatkozva az éppen 40 éve megjelent Pacem in terris c. enciklikára. 3

 

Az első pillérrel, az igazsággal kapcsolatosan két kérdést tehetünk fel önmagunknak: „Megvalósítható-e a valódi béke annak a csodás igazságnak feltétlen elismerése nélkül, mely azt állítja, hogy méltóságunkban mind egyenlők vagyunk, mert mindnyájan Atyánknak, Istennek képére teremttettünk? Beszélhetünk-e valódi békéről, ha vannak olyan férfiak, nők és gyermekek, akik számára nem lehetséges teljes emberi méltóságuk megélése?” 4

 

A cigányoknak, mint mindenki másnak joguk van a kulturában és a társadalmi jólétben való növekedéshez. Joguk van életük teljes méltósággal való megéléséhez, szükséges tehát őket segítenünk abban, hogy megtalálják azokat az értékeket, melyek lehetővé teszik számukra saját méltóságuk tudatos felismerését, melyek megadják nekik az őket jogosan megillető helyet a társadalomban. Elköteleződötten kell munkálkodnunk, hogy ők, a különösen sebezhetőek is, az emberiség családjának teljes jogú tagjaként érezhessék magukat és ott méltóságuk megőrzése és identitásuk elismerése mellett, valóban befogadásra találjanak, amint erre az önök által ismert Irányelvek a Cigánypasztorációban c. dokumentum utal 5. A cigányok társadalmi haladását és a jogaik védelmét célzó kezdeményezéseket bátorítani kell / vö. Irányelvek 52. pont /, hasonlóan azokhoz az intézkedésekhez, melyek a cigányság integrációját / és nem asszimilációját / biztosító társadalmi és politikai környezet kialakítására vonatkoznak. Ezek hiányában az erőszak minden formájának további erősödésére kell számítanunk.

 

Az igazsághoz szorosan kötődik az igazságosság, mint második pillér, mely „a legklasszikusabb meghatározás szerint ’abban áll, hogy adjuk meg Istennek és

 

 

felebarátunknak mindazt, ami megilleti’. Szubjektív szempontból az igazságosság a másiknak személyként való elismerése szándékából vezethető le, objektíve pedig az egyének közötti, és a társadalmi erkölcsiség meghatározó kritériumaként”. 6

 

Igazságos tehát a cigányok „együttélést szorgalmazó” jogának elismerése / Irányelvek 20. pont /, ide értve a politikai, gazdasági, társadalmi és vallási téren való teljes körű részvételt. Másrészről szükséges emlékeztetni arra is, hogy a jogok és kötelezettségek összefüggnek abban az értelemben, hogy mindenkinek „vannak jogai és kötelességei, melyek közvetlenül és egyidejűleg következnek saját természetéből”. 7  Feltétlenül támogatandók tehát a szolgálatoknak mindazon formái, melyekben a cigányok is részt vesznek, hogy segíthessük a párbeszéd, a megbékélés, a szolidaritás, a felelősség és együttműködés légkörének kialakulását / Irányelvek 39-40. pontjai /.

 

A harmadik pillér a szeretet „az egyedüli erő, mely képes a személyt és a társadalmat a tökéletesedés felé vezetni, az egyedüli olyan dinamizmus, melynek lehetősége van a történelem eseményeit a jólét és a béke irányába terelni”. 8  Éppen a szeretetben és a szeretet gyakorlása által – vagyis a karitatív cselekedet által – fejeződik ki az Egyház lényege, és ebben jelöli meg minden gyermekének életre szóló programját: „hogy a szívünkkel lássunk”, mely arra indít minket, hogy szeretetből cselekedjünk. 9  Minden megnyilvánulásotokban Jézus Krisztus legyen a mérce, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért” / Mt. 20, 28 /. A cigányokkal és cigányokért folytatott pasztorációban szerzett gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy szeretet nélkül nincs sem megbékélés, sem kölcsönös megbocsátás, mely erősíti a bizalmat és a szolidaritást / Irányelvek 74. pont /.

 

Végül pedig, ami a negyedik pillért illeti, a Kompendium 200. pontjában ezt olvashatjuk: „A szabadság az egyének szabadságának kifejeződése szempontjából akkor jelent értéket, ha a társadalom minden egyes tagja képes érvényt szerezni saját személyes hivatásának. Képes keresni az igazságot, megvallani és gyakorolni vallási kulturális és politikai meggyőződését, kimondani saját véleményét, dönteni életállapotáról és amennyiben ez lehetséges dönteni saját munkája felől, gazdasági, társadalmi és politikai jellegű kezdeményezéseket felvállalni. Mindennek egy szilárd ’jogi kontextusban’ kell megvalósulnia, melynek határait a közjó, a társadalmi rend és minden körülmények között a felelősségérzet jelöli ki”.

 

A szabadság különös értéket jelent a cigányok számára, a szabadság életüknek lényeges jellemzője, mélyen gyökerezik a mentalitásukban. Milyen módon tudjuk biztosítani tiszteletben tartását, megóvni, előmozdítani, megkövetelni ezt a szabadságot? Azt gondolom, minden pasztorációs munkatársnak fel kell tennie magának e kérdést, bármely szolgálatot végezzen a cigány közösség érdekében.

 

Kedves testvérek, ezt a néhány gondolatot annak reményében bocsátom útjára, hogy inspirációt jelentenek majd számotokra kitűzött célotok megvalósításában: „a béke követeivé lenni cigányellenes társadalmi közegben”.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kívánságomban azonban ennél is többre megyek: legyetek építőmunkásai egy békén és szereteten alapuló civilizációnak, a Feltámadott Krisztus világosságában, aki mindvégig szeretett bennünket / Jn. 13, 1 / és aki az ő békéjét hagyta ránk / Lk. 24, 36; Jn. 14, 27 /.

 

Mária, a Béke Királynője kísérjen benneteket utatokon!

 

 

 

 

Renato Raffaele Martino Bíboros                         Agostino Marchetto Érsek

Elnök                                                                     Titkár

 

 

 

 

 

 

 

 

1 PONTIFICIO CONSIGLIO DELLA GIUSTITIA E DELLA PACE, Compendio della Dottrina Sociale della Chiesa 2 aprile 2004, Cap XI.

2 Comp. n. 494.

3 Vö. People on the Move Supp. al n. 93, 323-329

4 II. János Pál Üzenet a Béke Világnapjára 1987, 1, 46.

5 Vö. People ont he Move Supp. al.n. 100, 48.

6 Comp. n. 201.

7 XXIII. János Pacem in terris enciklika 1963, 259.

8 II. János Pál Üzenet a Béke Világnapjára, 2005. 12, 183.

9 XVI. Benedek Deus caritas est enciklika, 31 b.