Boldog Ceferino Gimenez Malla – El Pelé
Boldog Ceferino Gimenez Malla – El Pelé
„Ennek a romának élettörténete segítheti a keresztény közösségeket, hogy a cigányok mentalitását és erkölcsi szokásait jobban megértsék. Segíthet mindnyájunkat abban, hogy kiálljunk mellettük, és szolidaritást vállalva együtt dolgozzunk velük. A gyakorta fennálló válaszfalakat lebontva pedig integráljuk őket.”
Carlo M. Martini bíboros, Milánó érseke
Carlo M. Martini bíboros, Milánó érseke
|
Boldog Ceferino és családja: Tereza és Pepita 1861 – †1936 |
„Ennek a romának élettörténete segítheti a keresztény közösségeket, hogy a cigányok mentalitását és erkölcsi szokásait jobban megértsék. Segíthet mindnyájunkat abban, hogy kiálljunk mellettük, és szolidaritást vállalva együtt dolgozzunk velük. A gyakorta fennálló válaszfalakat lebontva pedig integráljuk őket.”Carlo M. Martini bíboros, Milánó érseke |
Az első boldoggá avatott cigány ember.
Spanyolországban élt egy vándorló kompániában. Korán megtanulta a kosárfonó mesterséget, ám gyakran előfordult, hogy a nélkülöző család koldulásra kényszerült. 18 éves korában megnősült, cigány szokások szerint esküdött meg Teresaval (Teresa Jiménez Castro). Három évvel később Pelének testvére született –El Menino-, ám az apa, El Tics elhagyta asszonyát és gyermekét, -„a gonosz szenvedély”- mondták a cigányok, így neki, mint a család legidősebb férfi tagjának kellett átvenni az egész család patriarchális vezetését.
A XX. század elején El Pelé Barbastro-ba költözött Teresával és az időközben örökbefogadott unokahúgával, Pepitával, és ott bérelt lakást. Hamarosan feltűnt becsületessége, megbízhatósága, vallásossága. Hogy ki volt a „hitoktatója” nem tudjuk, csak azt, hogy mély igazi barátságba került egy keresztény ügyvéddel, Nicolas Santos de Otto Escudero -val és családjával. Pelé bérmálkozott, rendezte házasságát, később naponta járt szent misére.
Egyik felebaráti szeretetből fakadó cselekedete megváltoztatta életének teljes menetét, sőt életmódját. Rafael Jordán, Barbastro volt polgármestere, tüdővészben megbetegedett. A „Corsón” (a város fősétányán) éppen egy ivó előtt sétált el, amikor rosszul lett, és elöntötte a vér. A tüdőv
ész ebben az időben a legijesztőbb betegség volt, és mindenkit páni félelem töltött el, hogy megfertőződik. Az emberek megálltak és lebénultan nézték a vért hányó embert, de senki nem mert hozzá közelíteni. Amikor Pelé ezt észrevette, azonnal odasietett, hogy segítsen a betegen. Elővett egy tiszta zsebkendőt, és megtisztította a beteg arcát. Majd minden teketória nélkül felsegítette a beteg férfit, és szeretetteljesen lakásáig kísérte. Ezzel elnyerte egész szomszédságának rokonszenvét és szeretetét. Don Simónnak, a polgármester testvérének, a városban több bor és italkimérése volt. Több jó minőségű szántóföldet is kezelt, tehát gazdag volt. Egyik nap hívatta Pelét, és jutalmul egy jó üzletet ajánlott neki:
-Te értesz a lókereskedéshez, és rokonaid is vannak Franciaországban. Miért nem mész oda, és hozol onnan egy vagon öszvért, amit a francia kormány el akar adni, mert befejeződött a háború? Pelé elfogadta az ajánlatot. Megegyeztek, hogy a nyereségen osztoznak. Simón adott neki pénzt, és Pelé útnak indult Franciaországba. Megvette, majd vagonba rakta az öszvéreket. Útja során már elkezdte a kereskedést, hogy tartozását minél előbb rendezhesse. Don Simón azonban nagylelkű gesztussal elengedte a tartozást s a nyereség felét is. Ezzel Pelé anyagi helyzete egy csapásra megváltozott: a szegény emberből gazdag lett.
El Pelé elhatározta, hogy a szűkölködők számára az isteni gondviselés látható és állandó megvalósítója lesz. Sokat segített a rászoruló szegényeknek. Feljegyezték róla, hogy gyakran maga köré gyűjtve a gyerekeket, bibliai történeteket mesélt nekik.
ész ebben az időben a legijesztőbb betegség volt, és mindenkit páni félelem töltött el, hogy megfertőződik. Az emberek megálltak és lebénultan nézték a vért hányó embert, de senki nem mert hozzá közelíteni. Amikor Pelé ezt észrevette, azonnal odasietett, hogy segítsen a betegen. Elővett egy tiszta zsebkendőt, és megtisztította a beteg arcát. Majd minden teketória nélkül felsegítette a beteg férfit, és szeretetteljesen lakásáig kísérte. Ezzel elnyerte egész szomszédságának rokonszenvét és szeretetét. Don Simónnak, a polgármester testvérének, a városban több bor és italkimérése volt. Több jó minőségű szántóföldet is kezelt, tehát gazdag volt. Egyik nap hívatta Pelét, és jutalmul egy jó üzletet ajánlott neki:-Te értesz a lókereskedéshez, és rokonaid is vannak Franciaországban. Miért nem mész oda, és hozol onnan egy vagon öszvért, amit a francia kormány el akar adni, mert befejeződött a háború? Pelé elfogadta az ajánlatot. Megegyeztek, hogy a nyereségen osztoznak. Simón adott neki pénzt, és Pelé útnak indult Franciaországba. Megvette, majd vagonba rakta az öszvéreket. Útja során már elkezdte a kereskedést, hogy tartozását minél előbb rendezhesse. Don Simón azonban nagylelkű gesztussal elengedte a tartozást s a nyereség felét is. Ezzel Pelé anyagi helyzete egy csapásra megváltozott: a szegény emberből gazdag lett.
El Pelé elhatározta, hogy a szűkölködők számára az isteni gondviselés látható és állandó megvalósítója lesz. Sokat segített a rászoruló szegényeknek. Feljegyezték róla, hogy gyakran maga köré gyűjtve a gyerekeket, bibliai történeteket mesélt nekik.1922. december 4-én meghalt felesége, Teresa. Lánya Pepita, akit nagyon szeretett férjhez ment. El Pelé egyedül maradt, nem találta helyét sehol. Hamarosan átadta lakását a fiataloknak. Ezen túl még többet és intenzívebben imádkozott. Harmadrrendi ferences lett, gyakran járt szentségimádásra. Nagyon szerette a rózsafüzért. Mindig magánál hordta. A polgárháború idején, amikor a kommunisták kerültek hatalomra, kitört az egyházüldözés, néhány hónap alatt több ezer papot szerzetest öltek meg. 1936. júliusának közepén az utcán egy pap védelmére kelt. Ezért megmotozták, megtalálták nála a „bűnjelet”, a rózsafüzért és egy lókaparó kést. Ez volt bebörtönzésének „oka”. Az újabb kutatások szerint 1936. augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel, a barbasztrói temetőben ítélet nélkül, az egyházmegye püspökével és a 13 fogoly között több egyházi személlyel együtt kivégezték. Az ott várakozó, őket szállító sofőr tanúság szerint: „Viva Cristo Rey!” („Éljen Krisztus Király!”) felkiáltással halt meg. Tömegsírba temették őket.
1997. május 4-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta. Egyházi ünnepét május 4-én ünnepeljük.
A Márton Áron Kiadó gondozásában jelnt meg egy életrajzi fülzet: Josef Cascales C.M.F.: „Boldog El Pelé a boldoggá avatott cigány vértanú” cimmel.
Kiadását újra tervezi a kiadó, a jubileumi évben számítunk rá. 
