A franciaországi ökumenikus közösség 75 éve jött létre, Taizében. Alapítója, a svájci származású Roger Schütz, aki 100 éve született. Roger testvér 10 éve hunyt el, tragikus körülmények között.
Mindezekre emlékezve, az ,,új szolidaritás” jegyében gyűlt össze közel 5000 fiatal, hogy a közösség születésére és Roger testvér tragikus halálára emlékezzen vissza. Az egy hetes program az öröm, az egyszerűség és az irgalmasság témakörök mentén zajlott. A reggeli, déli és esti imádságokon túl, meghívott vendégek segítették előadásaikkal az épülést. A fórumok és a délutáni műhelyek további ismeretek kínáltak a fiataloknak politikai, civil, vallási és tudományos területeket egyaránt érintve.
Magyarországról a Katolikus Ifjúsági Mozgalom koordinálásával juthattak el fiatalok az eseményre. Örömünkre szolgált, hogy az évforduló emlékére rendezett programon 8 fő cigány fiatal is részt vehetett, közülük ketten a Ceferino Ház ifjúsági közösségéből, öten pedig a Boldog Ceferino Alapítvány közösségéből. A 16-20 éves fiatalokat a Ceferino Ház munkatársa, Gyöngyösi Gyula kísérte és segítette a zarándoklaton, aki előadást is tartott a nemzetközi találkozó egyik szekciójában, az egyszerűség témában.
Taizé és az ott töltött egy hét a közösséghez tartozás élményét, a szeretetben való növekedést, az imádságban való elmélyülést, illetve az egység és összetartozás élményét hozta mindannyiunk számára. Bár sokfélék voltunk, különböző nemzetekből, különböző kultúrákból, mégis összhang, béke és egyetértés uralkodott, fiatalos vidámsággal és jókedvvel. Taizé-ben leomlottak a falak, kultúránk és másságunk értékké vált, s nem hátrányként jelentkezett.
Az egy hét sokat adott mindannyiunk számára, egyéni és közösségi szinten is. Megérintett bennünket egy-egy előadás, az imádságok, az énekek, a több ezer fiatal alázatossága a templomban, az ott tapasztalt béke és szeretet. Eleinte nehéz volt elszakadni az otthoni közegtől, a megszokott étrendtől, a fiataloknak különösen nehéz volt az internet világától megválni, mégis néhány nap múlva azt tapasztaltuk, hogy otthon érezzük magunkat, s más dolgok kerültek a középpontba. Nem hiányzott semmi, hiszen ott voltunk egymásnak, s ott volt köztünk az Isten.
Az egy hét alatt két alkalommal szolgálhattunk az imádságban, s ennek köszönhetően szólalhatott meg cigány (lóvári) nyelven az evangélium egy része, valamint egy könyörgés. Így lehetőségünk volt bemutatni hazánkat, hazánk cigányságát, valamint a katolikus egyház cigánypasztorációját is. Az egyik délután kulturális műsorral ajándékozhattuk meg a Taizé-i fiatalokat. Elénekeltük a nemzetközi cigány himnuszt, majd két táncos lábú testvérünknek köszönhetően, a magyar cigánytáncot is minőségi módon mutathattuk be.
Az egy hét alatt jó kapcsolatba kerültünk nemcigány magyar testvéreinkkel is, akik maguk is beszámoltak arról a pozitív élményről, amely általunk érte őket. Sokan megszerettek bennünket, s mi is sokakat megszerettünk. Barátságokat kötöttünk kanadaiakkal, afrikaiakkal, jó szomszédi viszonyban voltunk ukránokkal, lengyelekkel.
Hazatérésünkkor új lendülettel és reménnyel jöttünk, hiszen amit odakint tapasztaltunk, azt szeretnénk megteremteni itthon is. Építeni szeretnénk mi is a mennyek országát, hogy ilyen szeretetben, békében és egységben élhessünk hazánkban is.
Képes beszámoló ide kattintva tekinthető meg.