Juán Rámon Gil Torres (1887-1936) a harmadik cigány származású személy, akinek kanonizációja, mártirium okán
szóba került a Katolikus Egyházban, a már oltárra emelt Ceferino Gimenez Malla és a most boldoggá avatásra váró, Ameriából való, Emilia Fernandez Rodrigez asszonyon kívül (1914-1939).
Murcia tartományban, Yecla-ban született, később Monovarra költözött. Erőteljes, jól megtermett férfi volt, ő is ló kereskedéssel foglalkozott, négy gyermeke született. Mint sok más cigány Dél-Spanyolországban, ő is barlangban lakott. A kommunista egyházüldözés idején, 1936. húsvétján, április 16-án spanyol szokás szerint Monóvaron is körmenettel akarták ünnepelni a Föltámadt Jézus találkozását édesanyjával, a Szent Szűzzel. A hatalmon lévő kommunisták azonban 1936-ban betiltottak az utcán mindenféle vallási demonstrációt. Juan Ramon, mint mindig részt akart venni a körmeneten. A templomba érkezve, amikor meglátta, hogy a Segítő Szűzanyának, a város védőszentjének képe a templom ajtóban maradt, a plébánoshoz fordult. A plébános bölcsességre intette, és mérsékelni próbálta, mert el akarta kerülni a összeütközést a kommunistákkal. A cigány meggyőzte a plébánost, hogy biztosítja a békés körmenetet. Amikor Ramon a képhez közeledett: fennhangon így szólt. „Drága Szent Szűz azt mondják, hogy Te nem jöhetsz velünk az utcára, úgy mint eddig. De most ide figyelj!
Ha N. a szocialisták főnöke, akkor én a cigányok királya vagyok! Mi elkísérünk Téged, és te velünk jössz!” Juan Ramon vette a keresztet és a ministránsok élére állt. A hívek, akik várták a téren csatlakoztak. A demonstráció békésen lezajlott minden akadályoztatás és összeütközések nélkül. Sőt egy nagyon szép, hittel teli, énekes, imádságos rendezvénnyé vált.