Vanyarcról, a közösségből születő életről

Zöld az erdő, zöld a hegy is A szerencse jön is, megy is Gondok kése húsunkba vág Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk Űzött tolvajokként élünk Nem loptunk mi csak egy szeget Jézus vérző tenyeréből

 Ez a dalszöveg sokat elárul, ha figyelmesen olvassuk. A teremtés óta jelen vagyunk a világban, vándorolunk, bujdosunk, szégyenkezünk. Az évszázadok alatt felépült előítélet falait nehéz ledönteni, de talán közösen sikerülhetne, ha mindenki egy téglát kivésne a falból. Egyetlen téglát lebontana.

 Én is azt próbálom és velem együtt 22 lelkes gyerek. Felelevenítem a cigány kultúránkat, amely nagyon gazdag, számtalan hagyománnyal és szokással, amelyek sajnos lassan feledésbe merülnek. A cigány kultúra nem egységes, léteznek azonban bizonyos közös vonások, amelyek minden cigány népcsoportnál megjelennek, bármely országban is éljenek. Ezek között van a család iránti szeretet, vagy a patyív, vagyis a virrasztás és a betegek ápolása. A cigány családokban nem jellemző, hogy valaki kórházban, egyedül hunyna el.

 Ez is azt mutatja, hogy a cigány nép mennyire tud szeretni, ragaszkodni. Ezért gondoltuk úgy férjemmel, ha felelevenítjük a hagyományainkat, megmutatjuk a többségi társadalomnak a táncunk szépségét, annak lendületes örömét, már tettünk valamit, azért hogy egy téglát kivehessünk az előítélet falából.

A mi eszközünk a tánc, hogy a hagyományaink, szokásaink megismerésével és megszeretésével a gyerekeinkjobban el tudják fogadni önmagukat és így könnyebben el tudjanak fogadni másokat is.

 A tánc eszközével szeretnénk őket kitartó munkára és fegyelemre szoktatni. Szeretnénk elérni, hogy – fellépéseik során más helyekre eljutva – más embereket és gyerekeket is megismerjenek, akik egy más típusú életutat követnek. Felismerjék, hogy fontos, hogy hová születtünk, de rajtunk is múlik, mivé válunk. Ők maguk azok, akik legtöbbet tehetnek azért, hogy felemelkedjenek, és ehhez nem kell megtagadniuk a gyökereiket. Felismerjék, és a nézőközönségnek, a társaiknak is közvetítsék, hogy a cigány kultúra nem azonos a putrival, írástudatlansággal, munkanélküliséggel, a nyomorral. Épp ellenkezőleg, a cigányság és a kultúrájuk erős, mert még ilyen körülmények között is fenn tudott maradni. Szeretnénk hozzásegíteni őket, hogy saját munkájukkal, teljesítményükkel érjenek el sikereket, és ezen az úton élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodjanak, hogy ne fogadják el többé az „alulképzettség – munkanélküliség – nyomor” ördögi körét, hogy akarjanak kitörni belőle, és hogy higgyenek benne, hogy ez nekik is sikerülhet, ugyanúgy, ahogy számos más családnak a faluban már sikerült.

 A célunk pedig az, hogy ezek a gyerekek felnőtté válva újabb téglákat véssenek ki az előítélet falából, a falu közösségével együtt, összefogva.

De ehhez elengedhetetlen az Isteni szeretet és irgalom. Emberi szeretettel vagyunk azok iránt, akik szeretnek, isteni irgalommal és szeretettel azok iránt, akik ellenségek. Emberi magatartás: te bántottál, akkor én is bántalak. Isteni szeretet ha bántanak és te mégis szeretettel fordulsz ellenséged felé, aki onnantól kezdve már nem tekinthető ellenségnek.