Télen

Leksa Manush – Télen

Fú a szél, a mezőn éjszaka sétál,
A szoknyája hóval van kivarrva,
A falu fölött fehér sátora áll;
Alszanak a földek a viharba.

Nem mozdul a hó-vár és dermed az ég,
Félti, s orrát se dugja ki senki,
Nem anyja e szél, s nem súg esti mesét,
Veri az éjt, ingét szétrepeszti.

De benn a házban, a kemencéből dül
A meleg, nem érzik ott, hogy tél van,
Ruzsica hetyke táncba indul, perdül,
Ritmust ifjak tapsolnak karéjban.

Hiába hordja ott kinn havát a tél,
Az se fagyott meg, aki kitévedt;
Könnyel se siratja, hisz könnyet sem ér,
A szélfútta tisztást, meg a rétet.

Zhimakiru

Phurdel balval, pal vokna rat pshirela
an coxica yivendir zasudi
parne cerhasa gav yoy chxakirela
balval kunini phuv pashlyakirdi.

Truyal si shil nikon na shumiisula
te sikavel pat pesku nakh avri.
balval butir dalestir xolyisula
riskirla coxa marla ratori.

Ne ando kher kay an bov xachola
si mishtipen linasku tatipen
doy Ruzhica an kheliben rishola
truyal terde Roma vasta maren.

Te vidichxula ke nani yivenca
saru zaphurdimi kana avri