2008-ban gyerekek saját cigány kultúrájuk iránti tisztelet megerősítésével indultunk: táncokat, táncjátékokat tanultunk, majd a későbbiekben tematikusabbra váltva,a cigány eredet mondákat és cigány balladát továbbá evangéliumi jeleneteket táncoltunk el. A cigányságról szóló sok negatív hír között arra törekedtünk, hogy valami értéket mutassunk fel a cigányság kultúrájából, amellyel fel is figyeltek a faluban és a környékbeli községekben a helybéli emberek. A gyereknek igen fontosnak bizonyult az elismerő taps, amelyet a nézőktől kaptak. Tavaly az iskola farsangján egy eredet mondát táncoltunk el. A Polgármester úr, Kollár András meghívott az öregek napjára, aminek úgyszintén pozitív visszhangja volt. Jó a kapcsolat alakult ki a falu a többségében szlovák hagyományú falu vezetésével, az iskolával. A Vanyarcért Egyesülettel közösen pályáztunk, vezetőjével, Jakus Mihállyal is igen jó összhangban dolgozunk együtt, gyerekeink és a falu közösségének javára. Legutóbb a falu legnevesebb szlovák rendezvényére, a Haluska Fesztiválra kaptunk meghívást.
Mindezek és egyéb nagyon is látványos jelek, arról tanúskodnak, hogy elkezdődött a cigányok és nem cigányok közti hídépítés. Plébánosunk Combos József atya szívén viseli sorsunkat és ugyan az a célja, hogy bekapcsolódjunk a helyi egyházközség életbe. József atya megkért,hogy az egyházközség karácsonyán csoportunk mutasson be karácsonyi misztériumi játékot kis templomunk. Nagy sikerük volt. A karácsonyi előkészület különösen nagy értékeként külön kiemelném, hogy együtt készítettük föl a cigány gyerekeket a helyi nem cigány sekrestyéssel, egy nagyon kedves és szimpatikus asszonykával, Rityánné, Ágikával. Törekvéseink között talán ez a legfontosabb: nem külön álló, elzárkózó csoport szeretnénk lenni, hanem olyanok, akik a helyi közösség életben aktív bekapcsolódnak, akik értékeikkel gazdagítják embertársaikat. Vannak értékeink és ezeket szeretnénk megmutatni. Szerencsés vagyok, mert ebben úgy érzem maximálisan partnerek azok az emberek, akik körülöttem élnek, érzik mennyire fontos ez a híd, amelynek mindkét pillére egyformán fontos!
Jó példa volt erre, az az időszak, amikor helyet kerestünk a gyerekeknek, ahol immár nem csak táncolunk, nem csak értékesen akarjuk a szabadidőnket elölteni, hanem a mindennapi kötelesség teljesítésben a tanulásban is segítjük a gyerekeket. Egy romos épületet újítottunk föl a gyerekek, azok szülei, a falu jóakaratú cigány és nemcigány önkéntesei. Volt, aki kétkezi munkájával, volt akik pénzével járult hozzá ahhoz, hogy közösen hozzunk létre valami szépet. Úgy érzem e példátlanul szép összefogás után, hogy nem csak megélünk egymás mellett, eltűrve és elviselve a másikat, hanem immár ezeket az örömöket együtt éltünk meg azok, akik a cigány, a magyar, a szlovák nemzetiséghez tartozunk. Szép példa erre, amikor a Gödöllői cigány-nemcigány találkozón 2009-ben kis együttesünkben szlovák cigány muzsikussal kísérve, együtt adtuk elő, több mint ezer ember előtt a cigány himnuszt. Persze ezek mind apró események, de előrejelzik, igenis lehetséges összekötő hidat építeni, talán egyszer majd a nagy társadalom méreteiben is. A Ceferino Házzal mindennapi kapcsolatban vagyunk, együtt keressük, hogy Isten gyönyörű terveit valóra váltsuk.
Bálint Csabáné