2010. március 19-től-21-ig, az Adriai-tenger partján, a festő szépségű Kotori Öböl közelében, Montenegró egyik gyöngyszemének tartott Tivat városában rendezték meg a CCIT(Comite Catholique International pour les Tsiganes, a Nemzetközi Katolikus Egyesület a Cigányokért) konferenciáját. Európa 22 országából, Portugáliától Románián át Albániáig érkezett a 132 résztvevő. Magyarországról a Budapest-esztergomi, pécsi, hajdúdorogi, a váci egyházmegyékből voltak jelen képviselők. A Ceferino Ház népes küldöttséggel képviseltette magát.
A háromnapos nemzetközi cigánypaszotációs konferencia az „Isten Igéjét hallgatva, a cigányok szavára figyelve” címet viselte. Izgalmas érdekfeszítő tanácskozás volt. Don Piero Gabella elnöki megnyitója a mai kényes helyzetet ecsetelte, majd a Vándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa üzenetét hallgattuk meg. Megismerhettük a montenegrói cigánypasztoráció történetét, helyzetét. Leon Tambur a CCIT egyik alapítója, a Vatikán Európa-parlamenti megfigyelője arra a kérdésre kereste a választ: „Meghallja-e a romák hangját a civil társadalom?” Viktor Tomcanyi Szlovákiából ugyanerre a kérdésre kereste a választ az egyházat illetően.
A fő előadást a Frankfurti Filozófiai és Teológia Főiskola, „Világegyház és Misszió Intézetének” (Institut für Weltkirche und Mission) igazgatója: Dr Albert-Peter Rethmann professzor tartotta: „Egy inkulturálódó hitről. Teológiai alapok és gyakorlati javaslatok egy katolikus cigánypasztorációhoz” címmel. Különös örömmel, szorgalmasan jegyzetelve hallgattuk az előadást, mert Retthman professzor csehországi kutatásai, fölismerései a Ceferino Ház működésének alapeszméit erősítették meg, azokat pontosították, mélyítették, fűzték tovább. A konferencia leghangsúlyosabb alkotóelemét a csoport beszélgetések alkották: valódi tapasztalatcserében sokat lehetett tanulni a cigánypasztoráció évtizedes mestereitől.
A befejező fórumon nem kis meglepetésünkre az a megtiszteltetés érte a Ceferino Házat, hogy evangelizációs csoportunk egyik önkéntesét: Csemer Csabát kihívták a kérdésekre válaszoló püspökök és előadó professzorok közé, és néhány kérdést intéztek hozzá is, többek között arról, hogy hogyan lehet elősegíteni a cigányok és nem-cigányok egészséges, harmonikus kapcsolatát. Csaba először egy kicsit elfogódottan, majd egyre inkább belemelegedve a válaszba, saját tapasztalatai alapján, konkrét esetekre hivatkozva tanúságos megállapításokkal gazdagította a nemzetközi konferenciát. Öt nyelvre fordították le az ő válaszát is, hogy eljusson a konferencia minden résztvevőjéhez. A Ceferino Ház munkatársai hazafelé útba ejtettük Medjugjét, lelkiekkel, szellemiekkel föltöltődve érkeztünk haza.
