Krisztus dala ma is győz a római amfiteátrumban!
Augusztus 4-én, szerdán este 18 órakor egy cigányok és nemcigányok egyedülállóan sajátos együttléte vette kezdetét az óbudai amfiteátrumban. Olyan hangnemet ütött meg a „Feketén –fehéren” című koncertnek hirdetett rendezvény, amely a jelen viszonyok között egészen sajátos műfajnak számít a cigányok és nemcigányok közötti kapcsolatot illetően.
A magyar társadalom eme két komponensének szokásos diskurzusai sokféle hangnemben folynak. Vannak, akik követelik a másik féltől a megsértett igazságosságosság vagy éppen az emberi jogok nevében a mulasztások helyrehozását. Vannak, akik emberhez nem méltó, gyalázkodó szóváltást is megengednek a másik féllel szemben, ehhez nincs hozzáfűzni valónk. Ismét mások néha tán a valóságtól is elrugaszkodva, a túlzott jóindulat elfogultságával el takarnák a valóságot. Lehet folytatni párbeszédet szociális témában, gazdasági helyzetet figyelembe véve, a pedagógiai területén, vagy politikai szintéren. Ezek a diskurzusok vérmérsékletnek megfelelően szokásos módon folynak.
Szerdán este az évszázadok alatt már sok mindent látott amfiteátrum kövei azonban nem diskurzust, hanem cigányok és nemcigányok között élő kapcsolatot, megvalósuló testvéri, partneri viszonyt láthattak. Megcáfolva a bőrszínből fakadó kötelezőnek vélt távolságtartást dr. Székely János püspök gitárt fogva, az Eukariszt együttes tagjai és a Ceferino Ház, ill. a Szent Erzsébet segítő Alapítvány önkéntes munkatársai a dalokban, a színpadi koreográfiában, a tanúságtételekben, Krisztusból fakadó élő testvériséget jelenítettek meg. Láttuk a cigány és nem cigány anyát, akik egymásra bízzák a gyermekeiket, láttuk hallottuk a cigány férfit, aki hitéből indítva párbeszédet kezdett és végül Krisztusban testvérként összeölelkezett azzal, aki félelmet keltő jelképekkel megosztást hozott volna a faluba, vagy a cigány és nemcigány házaspárt, aki az élet egy nehéz helyzetében Krisztusból együtt merítettek erőt.
Egyedi, különleges fillinget adott az estének egy feliratos táblákkal megjelent csoport. A táblákon a Bibliából válogatott, a maguk helyén mély igazságokat hordozó idézetei, itt érzékelhetően az este alaphangjától eltérő magatartást szándékoztak támogatni. („Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” „Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot.” „Megismeritek az igazságot, szabaddá tesz titeket.” „A béke csak az igazságosság gyümölcse lehet.”, stb.) A táblás vendégeket a rendezők megszólították, beinvitálták a résztvevők közé, külön köszöntötték a színpadról. A fiatalok lelkes körtáncának, a dalok forró hangulatának sodró ereje táblájukkal a kezükben, a jelenlévő résztvevőkkel együtt, a rendezvény koreográfiája szerint, a kiengesztelődés keresztje elé térdeltette ezeket a vendégeket is. E nemes gesztus után eltűntek a táblák és több mosoly született az eleinte tán kevéssé mosolygós arcokon.
