Május 8-án, délelőtt Kakucson, a “Sastelepen”, a helyiek élénk érdeklődésével kísérve dobogót állítottak és fölötte két kis fácskához rögzítve hamarosan leereszkedett a cigányok királynője, a madonnakép. A kereszt mellett láthatóvá vált a boldog Ceferinót ábrázoló poszter. A helyiek érdeklődését tovább fokozta a délután két óra előtt elkezdődött énekpróba, amelyet a Ceferino csoport a Gável testvérek vezetésével kezdett el. A három órára meghirdetett evangelizáció negyed órával korábban ránk zúduló zivatar miatt, azonban meghiúsulni látszott, mivel elriasztotta a gyülekező kíváncsi sereget és a Ceferino csoport tagjainak is a sátor nyújtott védelmet. Az időjárás viszontagságai azonban nem fogtak ki a fiatalokon, gyerekeken.  Az eső dacára, az emelvényen táncos lábak dobogása váltotta az eső kopogását, a gyerekek és fiatalok a felcsendülő, pergő ritmusokra táncolni kezdtek. Lassan a felnőttek is csatlakoztak a táncolókhoz, a hangos zene az eső csendesülésével előcsalogatta a környező házakba menekült nézőközönséget. Hamarosan együtt táncolt kakucsi és az egyházmegye másik sarkából érkezett vendég. Tervezni sem lehetett volna jobban az evangelizáció előkészítését. A helyi nézők előtt hamarosan kirajzolódott a Ceferino csoport tagjainak vallomásaiból, hogy hogyan változtatja meg az evangéliummal való találkozás az ember életét, hogyan formál igazi testvéri kapcsolatot cigány és nemcigány között, hiszen ugyanannak az egy Atyának vagyunk Isten képére teremtett gyermekei.
 Mielőtt dr. Székely János püspök atya megkezdte volna az igeliturgiát a vanyarci gyerekek táncjátékban mutatták be a cigányok vándorlását. A püspök atya homíliájában boldog Ceferino életét, Jézus utolsó ítéletről mondott példabeszédének tükrében mutatta be, amelyben a legkisebbek szeretetére szólít: „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül nekem tettétek.” Végül a résztvevők egy-egy szál virágot helyeztek el boldog Ceferino képe előtt, majd személyes püspöki áldásra járulhattak.