Gödöllőn, a cigányok-nemciágnyok közép-magyarországi regionális találkozóján többnyire Pest, Bács kiskun és Nógrád megye 22 településéről csaknem négyszázötven résztvevőt regisztráltunk. A Gável testvérek gitárjátéka, kísérte és vezette a Ceferino evangelizációs csoport énekét, és biztosította a hit kifejezésének zeneileg is igényes formáját. Ez alkalommal hangzott el először a „Feketén-fehéren” című számuk, amelyet, ha jól tudjuk a Ceferino Evangelizációs csoport és a Gável testvérek krisztusi küldetésben való találkozása ihletett.
A találkozó elején a MKPK cigánypasztorációs bizottságának elnöke dr. Székely János püspök atya és a főcelebráns megyéspüspök dr. Beer Miklós püspök urat köszöntötték a résztvevők, dr Székely püspök atya köszöntőjében a papról személyes élményekben szólt. Azok a papok voltak nagy hatással rá, akik mertek a lábmosó Jézus alázatával szolgálni: pl. aki képes volt a 4-5 éves gyerek cipőfűzőjét megkötni, vagy aki bocsánatot tudott kérni a lázadó kamasztól, stb. Kiemelte boldog Ceferino élettörténetéből azt a mozzanatot, hogy egy fiatal pap védelmében lépett föl, amikor életét adta hitéért. A papság évében a tanúságtevők között megszólalt egy nemcigány származású pap, dr Csáki Tibor atya, aki Monoron tevékenykedik a cigány testvérek között. Kifejtette tapasztalatát Balázs József atya, aki cigányként és papként sajátos nézőpontból látja az egyház és a cigányság helyzetét, kapcsolatát. Mindez jelzi, hogy az Egyházban a cigányság egyre inkább megtalálja helyét. Balog Győző, görög katolikus kispap hivatásának születéséről vallott. Elmondta, hogy akkor érezte először Krisztus hívását a papságra, amikor látta, hogy cigányok és nemcigányok templomban képesek együtt ünnepelni, imádkozni egyetlen Atyjukhoz, az Istenhez közösen odafordulni. A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, amikor nehézségeiről őszintén vallott. Szavai nyomán szinte a szemünk előtt láttunk, hogy az előítéletek még a szeminárium falai között képesek is megfertőzni a papságra készülő fiatalok emberi kapcsolatait, de az is megjelent képzeletünk vásznán, hogy Krisztus szavának erejében, Őt követve, hogyan formálta át a nehéz kapcsolat kispapi barátsággá cigány és nemcigány között. Egy lelkipásztori munkatárs Bari József számolt be arról, hogy hogyan éli a keresztségben kapott általános papi küldetését egy pap mellett, valamint Csemer János arról vallott, hogy rákos betegségében egy pap szolgálata mit jelentett akkor és a későbbi élete számára.
A szentmisében két püspök celebrált, közben két pap több órás gyóntatással szolgálta a testvéreket. Dr Beer püspök atya homíliájának személyes hangja megérintette a jelenlévőket. Beszámolt arról, hogy édesanyját gyászolva a temetőben találkozott egy szintén szüleit gyászoló hittanosával, egy cigány lánnyal. Máig emlékezetes számára, hogy ott a temetőben gyász közös érzésében is találkozva eltűntettek a etnikai hovatartozásból és mindenfajta kulturális különbözőségből adódó távolságok püspök és volt hittanos kzött. Manapság elengedhetetlen a találkozás cigányok és nemcigányok között, hisz Isten gyermekei vagyunk és együtt, egyetlen társadalomban kell élnünk. Az evangélium segítséget nyújt ehhez mindnyájunknak.
A Miénk a színpad délutáni műsora nagyon változatos és nívós volt. Az idei év sajátossága, hogy a cigány tánc eszközével legtöbb esetben valami mondanivalót fejeztek ki, üzenetet fogalmaztak meg. Megjelent a színpadon a „Cigányok vándorlása”, „A cigányok keresztje” a mindennapi életben, a kánai menyegző, de láthattunk egy gyásztörést, nagyon igényes előadás formájában. A szerencse a szereplők közötti sorsolásban most a kállói csoportnak kedvezett. Ők vihették haza a szerncsésnek járó tortát. A találkozó közös tánccal zárult.
