Október 29-én, szombat reggel sorra parkoltak le a buszok  a buszok a Gyömrői közösségi ház előtt. Örömmel érkeztek a felnőttek és gyermekzsivajjal telt meg a nagy terem és a templomudvar, miközben az egyházközség házigazda csoportja széles mosollyal, a cigány hagyományoknak megfelelően: pálinkával, sóval és kenyérrel fogadta őket. A Ceferino Ház, negyedik egyházmegyei találkozóján fogadta a Váci Egyház területén tevékenykedő cigánypasztorációs csoportjait. Vendégek érkeztek Mátraverebélyről, Vanyarcról, Bercelről, Kállóról, Valkóról, Dejtárról, Gyermelyről. A Kájoni János evangelizációs csoport képviseletében érkezők, immár az Esztergom-Budapest-i egyházmegye bekapcsolódását jelezték. Külön ajándék volt számunkra az idei évben az „új ifjúság” mozgalomból érkezők Budapestről.  Egy új, testvéribb világért dolgozó fiatalok jelenléte azért volt nagyon fontos számunkra, mert megerősítette a meggyőződést, hogy az ellentétek fölött, amely a szakadék két partjára kényszeríti az embereket, valóban csak mindkét partról indulva lehet hidat építeni. Jelenlétükben tapasztalhattuk, hogy  ez a híd valóban épül.
A helyi plébános köszöntője után az örökzöld, mindig aktuális témát a család évében nem kellett sokáig keresni. A találkozón jelenlévő családok maguk szemléltették a család fontosságát. Géza atya szavai megerősítették a meggyőződést, hogy Boldog Ceferino családi élete korunk családokra leselkedő kísértései ezer buktatója, veszélyei között is iránytű számunkra. A csoportbeszélgetések után a beszámolókból kitűnt, hogy  a krisztusi családeszmény szépségére ma talán még inkább szükségünk van mint valaha. A délután a káprázatos táncokkal, és evangéliumot ábrázoló színpadi produkciókkal az ifjúság, a gyerekek jegyében telt el. Végül a Máriabesnyői zarándoklaton az igeliturgia tette föl az i-re a pontot, a napra a koronát. A papok gyóntattak, ezért az egyházmegye és talán az ország első cigányok köréből avatott akolitusa vezette az igeliturgiát. A szentírás szavai után egyszerű tanúságtélével fölkeltette a figyelmet, és a büszkeséget a jelenlévőkben, hiszen nem láttak még liturgikus ruhában, az oltár mellett szolgáló cigány embert. A jelenlévők közül többekben fölébredt a vágy az eukarisztikus Jézus iránt. Az igeliturgia után mindjárt többen katekumennek: elsőáldozásra, keresztelésre jelentkeztek.