Idén második alkalommal járt roma fiatalok csapata Taizében (beszámoló ide kattintva olvasható). Az ott kapott örömöket és élményeket a fiatalok most Pannonhalmán hálálhatták meg és élhették át újra a szeptember 24-én tartott Taizé ifjúsági találkozón. Dejtárról, Vanyarcról és Esztergomból, középiskolás és egyetemista fiatalok szolgálatkészen, nagy lelkesedéssel indultak az eseményre. Az idei és múlt évi csapat fiataljainak vegyes csapata segédkezett a közel 800 fiatal fogadásában, étkeztetésében, a templomi feladatok ellátásában.
Taizé látogatásaink során nem csupán élményekben gazdagodtunk, hanem a cigányság témája iránt érdeklődő külföldi fiatalokkal és az ő meglátásaikkal találkozhattunk. Ugyanígy történhetett ez Pannonhalmán is, ahol a ,,Roma misszió Magyarországon – hídépítés cigányok és nemcigányok közt” címmel műhelybeszélgetést tartottunk. A jelenlévő –többségében – nemcigány fiatalok és felnőttek közt úgy éreztük, hogy nyitottak arra, hogy a cigányok felé lépést tegyenek és megismerjék őket.
A műhely kezdetén két Taizé testvér számolt be cigánysággal kapcsolatos tapasztalatairól. Egyikük Szlovákiából származik, így az ott megismert és megtapasztalt élményeit osztotta meg a közönséggel, kitérve azon nehézségekre, amelyekkel a cigányság szenved. Beszédében hangsúlyozta, hogy a cigányság hite és kultúrája tele van kincsekkel, amelyeket meg kell ismernünk. A második beszédben hallhattunk a francia cigánykaraván látogatásáról Taizében.
Gyöngyösi Gyula, a Ceferino Ház munkatársa előadásában a magyarországi cigányságot mutatta be, majd a cigánypasztoráció lelkiségét és üzenetét kívánta átadni a jelenlévőknek. Bevezetőjében ismertette azokat a kutatásokat, amelyek a cigányság népességére, származására és helyzetére utalnak. Kiemelte, hogy a cigánypasztorációban válaszolni kívánunk a szegénység okozta nehézségekre, így részt vállalunk az oktatás és a foglalkoztatás javításában, azonban az ,,emberi szív” megszólítása az elsődleges feladatunk. Boldog Ceferino példáját hozta, valamint az irgalmas szamaritánust, akik meglátták a másikban Jézust, akár a szenvedőben, akár a leprásban is.
A műhely további részében a Taizében járt roma fiatalok mutatkoztak be, megemlítve iskolai sikereiket, ifjúsági közösségben megélt örömeiket, valamint az Egyházban való jelenlétüket. Zárásként Orsós Zoltán, cigány származású plébános osztotta meg életútját és cigánypasztorációval kapcsolatos gondolatait.
,, Pannonhalmai utunk során újra megélhettük az egységet, cigányok és nemcigányok között. Úgy hisszük és azt tapasztaljuk, hogy Isten képes lebontani a köztünk lévő falakat, s rámutatni a különbözőségeinkre, amelyek nem elválasztanak bennünket, hanem új színnel töltik meg az együttélést. Gazdagodtunk a lelkiség és a pannonhalmai történelem értékétől, s azt hiszem mi is adhattunk valami újat jelenlétünkkel. Mi, cigányok is jelen vagyunk az Egyházban, szolgálni kívánjuk embertársainkat, s építeni a köztünk lévő hidat. Az ott bemutatkozó roma fiatalok nem a sztereotípiákat erősítették meg, hanem a reményt mutatták fel, szemléletükkel és akár iskolai sikereikkel is. Az egy hetes Taizé zarándoklatok után, ezúttal egy napban élhettük meg újra a Taizé adta nyüzsgést és a mindezt átitató imádságot. Reggel, délben és este, a Taizé testvérekkel, a bencés szerzetesekkel, s a különböző helyről érkező fiatalokkal együtt vehettünk részt az imádságokon, amelyek most leginkább magyar nyelvünkön, magyarul elhangzó énekekkel vált még teljesebbé számunkra.”
Köszönet a képekért a Magyar Kurír – nak!
