Idén nyáron újabb roma fiatalok látogathattak el a franciaországi Taizéi közösség otthonába. Az elmúlt nyárhoz hasonlóan, Esztergomból és Nógrád megyéből indultak a fiatalok a zarándoklatra, nemcigány magyar fiatalok társaságában. A vasárnaptól vasárnapig tartó egy hétben a fiatalok bekapcsolódhattak a közösség életébe, így a naponta háromszori imádságba is. Nem csupán a közösség életébe, hanem egy olyan közegbe, ahol a világ különböző országaiból, a legkülönbözőbb fiatalok százai és ezrei élnek együtt. A legkülönbözőbb kultúra, s a legnagyobb egység, amit ott megélhet az odalátogató.
Délelőttönként bibliai bevezető előadásokat hallhattak, ahol az Ószövetség és az Újszövetség egy-egy evangéliumi jelenetét ismerhették meg és gondolhatták újra. Az előadást tartó szerzetesnő példákkal, magyarázatokkal segítette közelebb hozni az égő csipkebokor, a kőtáblára vésett parancsolatok, a botrányos asszony, vagy épp Jézus mondatait a kereszten és csodáit feltámadását követően. A roma fiatalok német kortársaikkal folytathatták az elmélkedést csoportokban, ahol az adott témán belül a megbélyegzés, az Istenkép és a parancsolatokkal kapcsolatos attitűdök is felmerültek.
Délutánonként a fiatalok különböző műhelybeszélgetéseken vehettek részt, ahol ismereteket szerezhettek a tudomány és a vallás kapcsolatáról, megismerhették dél-Amerika országait és kultúráját, betekinthettek a Bárka közösség szemléletébe és mindennapjaiba, sőt a migráció és menekültválság témakörében is új információkat gyűjthettek. Értékes és megtiszteltető, hogy az idei évben is lehetőség nyílt a magyarországi cigányság helyzetéről és a pasztorációról ismereteket átadni, arról előadást tartani. A debreceni református roma szakkollégium roma hallgatói, Dóri és Zsuzsi tudományos és tényszerű előadásában az 50 fős hallgatóság teljes képet kaphatott hazánk legnagyobb kisebbségéről, beleértve a sztereotípiákat és azok hátterét is. Gyöngyösi Gyula, a Ceferino Ház munkatársa a magyarországi katolikus egyház cigánypasztorációját mutatta be, annak fő elveit, elemeit megemlítve. Előadásában kifejtette, hogy a cigányok és nemcigányok közti híd építésének egyik legfontosabb eleme, hogy időt szánjunk a másik megismerésére. A műhelyfoglalkozás végén a jelenlévő cigány fiatalok hitükről és az egyházban való jelenlétükről számoltak be. Mátyás Rafael az ifjúsági közösségben megélt szeretetet és elfogadást emelte ki, ami segíti őt nehézségeiben, túljutni akár a mindennapokban megélt problémákon. Varga Ádám, az esztergomi ferences iskola egyik tanulója a keresztény értékek és élet melletti döntéséről beszélt, illetve a hitéről, amelyet olykor nehéz a tudomány fényében megértenie. Csemer Csabáné megosztotta életének nehéz és szép emlékeit, ami az Isten melletti döntés üzenetét hordozta. György Dóra, a debreceni roma szakkollégium hallgatója a megtérésének történetét mondta el, amelyben eleinte a barátja kedvéért, kissé komolytalanul vett részt szentmisén, majd később egyre fontosabbá vált ez számára, s azóta is örömmel megy.
A szőnyegen ülve, több mint ezer fiatal jelenlétében jelen lenni az imádságokon egy felemelő érzés volt minden fiatal számára. Az énekek, a meghitt csend és az imádságos légkör mindenki szívéhez eljutott. A pénteki kereszthódolatban a fiatalok letehették nehézségeiket, kérhették Jézus segítségét nehézségeikben, majd a szombati fénygyújtás a feltámadás örömét idézte fel.
A hét kegyelmei mellett, örömünket fokozta, hogy Taizében először magyar ének is felhangzott. ,,Az egek és a földek énekeljék feltámadásodat Krisztus.” Két roma fiatalnak lehetősége nyílt arra, hogy a testvérekkel ebédeljen együtt, ahol Jean Vanier, a Bárka közösség alapítója is az asztaltársaság része volt. A magyar zarándokoknak külön alkalom adódott arra is, hogy egy európai politikussal, valamint egy Taizébe befogadott menekülttel is beszélgessenek. Végül, egy emlékezetes pillanat is jutott, amikor a közösség egy új tagot fogadott be ünnepélyesen, az imádság keretében. E zarándoklat segített mindannyiunkat abban, hogy a közösséghez való tartozás, az egység értékét és szépségét megtapasztaljuk és megéljük. Reményteli és öröm volt megélni, hogy cigányok és nemcigányok együtt, jó hangulatban és egymást tisztelve tudtunk részt venni ezen úton. ,,Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk” (Taizé ének)
