Átadták a Raul Wallenberg díjat. Az oktatási és kulturális miniszter, a Raoul Wallenberg Alapítvány, a Raul Wallenberg Egyesület Egyesület, a Települési Önkormányzatok Szövetsége, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Roma Polgárjogi Alapítvány által létrehozott bírálóbizottság döntött a díj odaítéléséről.  A kitüntetéssel azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását szeretnék elismerni, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok törvényekben biztosított érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel. A díjban olyan egyházi személyiségek, közösségek is részesülhetnek, akik hitéleti tevékenységük során, a hit erejét felhasználva, aktívan hozzájárulnak a különböző népcsoportok, felekezetek, vallási közösségek együttéléséhez, az előítéletek leküzdéséhez.
A díjat több egyházi és az egyházban hitéért tevékenykedő személy is megkapta. Somos László esperes-plébános,  cigánypasztroációs munkájáért, Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára a keresztény-zsidó párbeszédben végzett munkájáért és Tóth Józsefné pedagógus, az cigányság körében végzett óvodai munkájáért, Rozner László, az újpesti zsidó hitközség elöljárója a cigánysággal való együttműködésért, valamint a Ceferino Házban és a Szent Erzsébet Segítő Alapítványban végzett közösség tevékenységéért Dúl Géza az alapítvány elnöke, és a Ceferino Ház cigány kisebbségi lelkésze. Az elismerés ünnepélyes átadására 2010. január 17-én, vasárnap 11 órakor került sor a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény épületében. A díjátadó ünnepségen beszédet mondott Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és Anders Karlsland, a svéd nagykövetség tanácsosa, ügyeletes ügyvivője.
Örömmel fogadtuk a társadalmi elismerést, bár munkánkat az evangéliumtól ösztönözve, örök jutalomért végezzük. Azért a tevékenységégért ítélték oda, ezt a magas kitüntetés, amelyet a Ceferino Ház és a Szent Erzsébet Segítő Alapítvány körébe tartozó számos személy közösen folytat.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy munkánk abból az alapvető felismerésből fakadhatott, amelyet Dr Beer Miklós püspök atya 2006-ban látott meg: jó ha az Egyház a maga eszközeivel hozzájárul a cigányság társadalmi nehézségeinek könnyítéséhez, és ilyen paphiányos időben volt bátorsága a plébániai lelkipásztorkodásból kivonni egy papot, hogy erre a munkára szabadítsa föl.
A díj elismerést jelent a Ceferino Evangelizációs Csoport cigány és nemcigány tagjainak, akik sokszor nehéz megélehetési körülmények között, önkéntesen vagy főállásban, áldozatosan kapcsolatot  építenek környezetük cigányok és nemcigány lakosai között.  Részesei a kitüntetésnek – nem utolsó sorban – azok a plébánosok, akik saját plébániájukon segítik a Ceferino Evangelizációs Csoport munkáját és így hozzájárulnak, saját településükön a harmónikusabb emberi kapcsolatokhoz. Az elismerést mindezek és a közösség nevében Dúl Géza, a Szent Erzsébet Segítő Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Ceferino Ház kisebbségi lelkésze vette át Kállai Ernö, a kisebbségi ombudsman kezéből.
Részlet a díj odaítélésének indoklásából:
„Dúl Géza, mint valkói plébános, a községben rengeteget tett a romák hitben, műveltségben, szociális téren való integrációja érdekében. 2002 óta a Magyar Katolikus Egyház országos cigánypasztorációs referense. A cigányság érdekében olyan széles közösségi hálót és olyan koncepciót dolgozott ki, amelyre már külföldön is felfigyelnek… A világon egyedülálló az a cigánypasztorációs háló, amelyet Dúl Géza kialakított Magyarországon, különösen a Váci Egyházmegyében. Cigányokból és nem cigányokból álló sok kisebb csoport végzi az egyes falvakban az evangéliumhirdetés és a szociális segítségnyújtás tevékenységét. Van ahol tanodát létesítettek, van ahol tánccsoportot, van ahol munkahelyeket teremtettek. Dúl Géza egyik alapelve, hogy mindig vegyes csoportokat hoz létre, ezzel is segítve, építve a bizalom, a kölcsönös megismerés és szeretet hídjait.”
Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, a bíráló bizottság elnöke méltatásában kitért arra, hogy Rozner László 1995 óta társadalmi munkában segíti az újpesti roma kisebbségi önkormányzat tevékenységét. Kiváló empátiás és kommunikációs készségét a rászorulóknál és a hivatalos szerveknél is remekül hasznosítja, és sokakat mentett meg attól, hogy az utcára kerüljenek – közölte. Somos Lászlóról elmondta, hogy Baglyaspusztán gondozási központot hozott létre, és élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhával, pénzzel segíti a környékén élő több száz, javarészt írástudatlan “cigány testvérét”. Az általa alapított tanodában délutánonként ötvenöt roma diákot tanít és korrepetál négy pedagógus, ennek “látványos eredménye van a tanulóknál”.
Szécsi Józsefről azt emelte ki, hogy a katolikus teológus “kiemelten fontos civil tevékenységet végez a hitközség és a különböző felekezetek kapcsolatában”.
Tóth Józsefné félévszázados pedagógiai munkássága során a beás cigányság körében napközis foglalkozásokat, szakköröket, klubokat hozott létre, és “fáradhatatlanul járja a beás településeket, figyelemmel kíséri tanítványai sorsát”, tapasztalatairól pedig sokat publikál. Föhívta a figyelmet arra, hogy Dúl Géza már valkói plébánosként is sokat tett a romák hitben, műveltségben, szociális téren való integrációja érdekében. A Magyar Katolikus Egyház országos cigánypasztorációs referenseként a világon egyedülálló “hálót” alakított ki főleg a Váci Egyházmegyében. Roma és nem roma embereknek közös csoportos tanodát, tánccsoportot létesített, illetve munkahelyeket teremtett.