A magyarság össznemzeti zarándokhelyére, Csíksomlyóra zarándokoltak el a Ceferino Ház önkéntesei csatlakozva a Mária Rádió csapatához, cigányok és nemcigányok egyaránt.A zarándokok szálláshelye Felcsíkban, Csíkdánfalván volt. Hogy beleláthassunk a zarándokút jelentőségébe, néhány résztvevő beszámolóját idézzük fel:
„… boldogan, nagy lendülettel indultam Csíksomlyóra, négy cigány testvéremmel, mivel nekem már természetes volt, hogy cigányok és nemcigányok együtt élünk és dolgozunk. De bizony, amikor megérkeztünk a vendéglátóinkhoz, Imréékhez, kissé megijedtem, hogy ’te jó ég’, idejövünk egy erdélyi családhoz, és én egyedül vagyok, aki nemcigány, öt cigánnyal. Befogadnak itt bennünket?”
Azonban a székely vendéglátók szeretete és kedves fogadása olyan példamutató és nagy hatású volt, hogy feloldódtak a vélt vagy valós feszültségek.
„… fájdalmas sebeket gyógyított bennem, ahogy Imre, csíkdánfalvi vendéglátónk, hozzáállt a társasághoz. Láttam első találkozásunkkor a megdöbbenést az arcán: öt cigány és egy nemcigány vendég. De ez a megdöbbenés nem döngölte földbe. Hanem tudta, hogy csinálnia kell a dolgát, és az az érdeklődés, az a befogadás, az az együttérzés, amit irántunk tanúsított, rendkívül sokat jelentett számomra. Szinte zavarba jöttem kedvességétől. Hogy valaki befogadjon a házába, családjához ilyen szeretettel öt cigány embert, nem jellemzi mostani társadalmunkat. És ez az ember rossz szájíz nélkül, minden előítéletet félretéve szeretet minket. Ehhez az Isten kellett.”
A csíkdánfalviak, a helyi szokásnak megfelelően, gyalog indultak Somlyóra, a búcsú napján, hajnalban. Ehhez kapcsolódtak a zarándokok a Mária Rádió és Boldog Ceferino zászlójával.
„Nagyon furcsán éreztem magam. Nagyon kerestem a helyem, hogy én hol vagyok. Éreztem, hogy sérült a magyar identitásom, és emellett a cigányságommal is zavart vagyok. Van-e nekem itt helyem? Lehet-e nekem idejönnöm? Ősmagyar ruhába öltözöttek, szegecselt bőrszerkós emberek mellett haladtunk el, aki más-más módon néztek minket. Nagy vívódás volt bennem, amikor mentünk fel a nyeregbe. A Boldog Ceferino zászlót kifejezetten én akartam vinni, mert úgy éreztem, hogy a szívemben nagyon sok minden van. A végén pedig már szinte bántam, hogy a zászlónak nem volt magasabb rúdja. Mert szerettem volna minél magasabbra felemelni, hogy mindenki láthassa. A zarándoklat óta büszke magyar cigányembernek érzem magam.”
Fontos számunkra a puszta tény, hogy a csíksomlyói zarándoklatokon, mely a magyarság tipikus nemzeti zarándoklata megjelent a cigányság, tán az elmúlt évszázadokban először. Kifejeződik ebben az, hogy a kárpátmedencei magyar történelemnek, évszázadok óta részese volt a cigányság és a Szűz Mária szeretetében is egy a cigányság a magyar nemzettel. A zászlónak, egyik oldalán Boldog Ceferinoval, az első boldoggá avatott cigánnyal, a másikon pedig a Cigány Madonnával helye van a csíksomlyói zászlók között.