A Ceferino Ház vendégül látta a felvidéki Bártfáról érkezett csoportot. Bártfa a felvidék egy nagyon szép városa, a főtéren középkori, reneszánsz épületekkel. A város szélén a cigánytlepen a szalézi atyák templomot, iskolát, óvodát, közösségi házat építettek. Az 1998-ban épített templom a világ első boldog Ceferinoról elnevezett temploma. A szloviákiai testvérek Maros atya vezetésével vettek részt a közös programokon, amelyek nagyon szép és testvéri légkörben teltek. A szlovák csoport és a Ceferino csoport néhány tagja Csobánkán szállt meg. A Ceferino Ház közösségének tagjai az augusztusi hőségben hűségesen kisérték a vendégeket. A budapesti városnézés során megnézték a Szent István-bazilikát, sétát tettek a budai várban, majd a Mátyás-templom következett. Gyömrőn a partfürdőben felüdült és kikapcsolódott a társaság, és egy közös szentmisével zártuk a napot. Nagyon mély és gazdag volt az a délután, amikor a két csoport megosztotta egymással a tapasztalatait hitünk megéléséről. A mély vallomások öszinte, nyitott légkört teremtettek, igazi közösségé formálták az együttlétet. Különös varázst adott az alkalomnak az is, hogy a társalgás az un. kárpáti, ősi cigány nyelven folyt. Így megtapasztaltuk a manapság már ritka kárpáti (romanes) nyelv összekötő erejét is. Bártfán ezt a nyelvet, mindenki anyanyelvi szinten beszéli, ami a nógrádi cigányság már-már elfelejtett nyelve volt. A Vanyarcon, az új közösségi házban részt vettek a két csoport tagjain kívül az éppen táborukat befejező egyetemisták, akik építő táborban, tíz napig önkéntesként, dolgoztak a vanyarci épületen. A nap zárásaként a közös szentmisén kölcsönösen egymásért könyörgött a két közösség. Az utolsó délelőtt Szentendre festői szépségű belvárosában telt. Mind a két közösség tagjai sok élménnyel és örömmel ajándékozták meg egymást. Az együttlét végén, a gondviselés különös jelének, isten rendkívüli szeretetének érezzük, hogy Marika Keleti pályaudvaron elvesztett pénztárcája minden ellenkező várakozás ellenére, megkerült.
