,,
2014 májusának egyik péntek délutánján, nem szokásos helyszínen, nem mindennapi találkozó vette kezdetét a délutáni órákban a vanyarci közösségi házban, az ottan „Ceferino Házban”. Dr Beer Miklós püspök találkozott azokkal, akik elkötelezték magukat abban, hogy a püspök munkatársai legyenek, a Krisztustól ránk bízott evangélium gyógyszerét vigyék a magyar társadalom egyik legégetőbb sebére, a gyűlölet, a lenézés, a bűn okozta társadalmi szakadásra, a cigányok és nem cigányok közötti ellentétre. Jó volt látni, hogy az egyházban elkötelezett cigány emberek szívük mélyéből vallottak arról, hogy a családi napközi keretei között a saját falujukba, hogyan igyekeznek a a társadalmi békét szolgálni a családi napközis gyerekek és szüleik számára.
A püspök úr egyenként végigkérdezte minden napközis csoport vezetőjét. Láthatóan személyesen érdekelte a 60-70 gyermek sorsa, a napközis foglalkozások menete, a részletekre is kiterjedt a figyelme. Érdeklődésére egyre mélyebb válaszok születtek, a Krisztussal végezett munka mélységes tapasztalataiból. A végén a gyerekek keze munkájának „gyümölcseivel” ajándékozták meg a püspök urat. a csocsó iránt érdeklődő napközis gyerekek, nem hagyták ki a lehetőséget, hogy egy csocsó meccset játszanak a püspök atyával.
A dejtári gyerekek táncjátéka megrendítő egyszerűséggel, finom gesztusokkal tárta elénk a cigányság helyzetét, a fájdalom a szenvedés bénító hatását és az evangéliumi megoldás alapképletét fejezte ki a jelenet, amelyben a gyerekek a fájdalmukat jelképező piros kendőjüket egyenként a hófehér ruhás, keresztre feszített Krisztus karjára terítették. Utána a gyerekek lelkes éneke, a szívből jövő remény fejezte ki, amelyet csak az evangéliumi szeretet átélése adhat az embernek.
A püspök úr láthatóan jól érezte magát. A szentírási mondat „inversét” szemlélhettük: „Övéi közé jött”, de ez esetben övéi befogadták.
A végén kedves, holland vendégek érkeztek, akik kapcsolatot tartanak a vanyarci gyerekekkel, és adományaikkal évek óta segítik őket.
