Ha a magasból légi felvétel készült volna június 28-án, szombaton reggel, jól láthattuk volna, hogy reggeltől kezdve, a szélrózsa minden irányából a Váci Egyházmegyéből, autóbuszokkal érkeztek a hívek a Dunavarsányba. Az egyházmegyei találkozó vonzotta az embereket. Papok, hívek a község melletti réten gyülekeztek. A hatalmas sátor ernyője jelképezte azt a befogadó szeretetet, amellyel a házigazdák több hónapos készülettel várták az érkező vendégeket. Kiss R. Sándor plébános mellé álltak a fiatalok, hogy ennek a nagyszerű együttlétnek keretében az egyházmegyét „vendégül fogadják”.
A központi sátortól kissé távolabb, a Ceferino Ház sátra és színpada várta az érdeklődőket. A dejtári, vanyarci, kállói napközis csoport tánca most is elbűvölte a cigányzene hangjára oda gyülekező kiváncsi szemeket és füleket. A dejtáriak és a kállóiak szokásosan erős üzenetet hordózó táncjelenetei mellett, most a dejtári csoport egy új, mostanra készített, a hétköznapokból vett példával az evangélium erőteljes válaszát kifejező darabbal ajándékoztott meg bennünket. Gizi, köszönjük! Örültünk, hogy a valkói családi napközi is képviseltette magát. A sátorban a frissen sült bodag illata vonzotta az embereket és ügyes fiatalok és felnőttek szólították meg a sátorhoz érkező vendégeket. Tájékoztatták őket, nem csak a cigány kenyér készítésének módjáról, hanem a cigány kultúra értékeiről, a roma nép történetéről, boldog Ceferino életéről és a Ceferni Ház szerteágazó tevékenységéről. A konyha sátorban szolgálatot teljesítők, Mátraverebélyből és máshonnan egész nap a tűző napon sültek, és sütöttek. Köszönjük munkájukat!
A fő színpadon három óra után mutatkozott be Ceferino Ház. Előadásában Géza atya a cigány emberek életérzését, mellőzött helyzetét érzékeltette. Erre az evangélium csattanós válaszát fejezte ki Bari Józsi, aki akolitus avatásának ünnepélyes pillanatát idézte föl. A Váci Székesegyházban, akkor, ott átélte, hogy Beer Miklós püspök atyától megkapta az Egyházban Krisztusi küldetését. „Éreztem, hogy a püspök atya számít rám! Az Egyház számít rám! Befogadott! Elfogadott! Cigány ember létemre megérkeztem az Egyházba! Itthon vagyok!” – e szavakkal fejezte ki az avatás pillanatában átélt, velőkig ható élményt. A nagy sátor teljes közönsége tapsban tört ki, utána az esemény elindítóját, Beer Miklós püspök atyát köszöntötte a taps. Az erőteljes szavakat imával, boldog Ceferino litániájával zártuk. A több ezernyi ember elcsöndesült, a közös imádság idején alatt a légy zümmögését is meg lehetett hallani a nagy sátorban. Az egyházmegyei nap minden jelenlévő résztvevőjével együtt, boldog Ceferino közbenjárását kértük egy súlyos beteg pap gyógyulásáért, és a gonosz által okozott minden testi-lelki sérülés gyógyulásáért.
A nap megkoronázása a szentmise volt. A Ceferino Ház közösségének tagjai megérkeztek a liturgiába is. Két roma akolitus kezelte a püspöki pásztorbotot és az infulát (bakulista, infulista), mindketten áldoztattak, egy cigány ministráns teljesített szolgálatot, és az áldoztatókat kis zászlóval kísérő fiatalok több mint egy harmada cigány fiatal volt.
