A Szent István Bazilikában 2014. január 29-én került sor az év első országosan meghirdetett cigánypasztorációs programjára. A közösségek imaóráján, a Szentkúti Szűzanya szobra előtt tisztelegtek többnyire, a Budapest körüli településekről érkezett roma testvérek. Nem csak budapesti „nyóc kerből”, hanem Érdről, a szeretet misszionáriusai nővérek vezetésével, Eszergomból, Mátraverebélyről, Kálóról, Becskéről, Vanyarcról, Dejtárról is imádságokkal énekekkel köszöntötték a Szentkúti Szűzanyát. A Ceferino Ház közösségei örültek, hogy a “Verebélyi Szűzanya” egy ilyen szép közös imaalkalomra hívta össze a közösségeket.   Az imaórát dr Székely János püspök úr, az MKPK cigánypasztorációs bizottságának elnöke vezette. Kármán Peregrin ferences házfőnök köszöntötte a kegyszoborhoz zarándokló híveket. Bajzáth Ferenc atya a Horvát Mihály-téri templom közösségének imáját koordinálta, nem maradhatott el a csodálatos Ave Maria hegedűszóló.

Amint Dúl Géza fogalmazott beszédében, a szűzanya csodálatára azért tarthatnak számot a történelemben a cigányok, mert az eredetmonda szerint is állandóan vándorló, a madár képében megjelenő cigány nép, szegénysége ellenére lélekben magasra tud repülni, képes ünnepelni a szomorúságban is. Ugyanezt élte meg a Szűzanya is Betlehemben, amikor nem akarták őt befogadni, mégis látta az angyalokat, akik Istent dicsőítették. Beszédében utalt rá: a cigány emberben él a vágy a magasságok iránt, az Úr értékelése iránt, így születnek azok a jó tettek, amelyek közül néhányat a tanúságtételek között meghallgathattak a jelenlévők. Ilyen jó tett a három gyermekes Suhalyné Gizella családi napközije, ahol 20-30 gyermekkel foglalkozik. Imádság, elmélkedés, ének, tanúságtétel, a Szűzanya örömére az Isten dicséretét hirdette. A hat órás szentmise tette föl a koronát az együttlétre.
A Bazilikából kifelé jövet arról beszélgettek többen is, hogy ilyen imaórát máskor is kellene tartani. Új minőségben találkoztak a cigánypasztorációs csoportok, hiszen ezt a programot „csak” az imádság hívta és tartotta össze. A közös imaóra békével, örömmel töltötte el a lelket, erőt adott ahhoz, hogy a hétköznapok küzdelmeiben Krisztushoz hűségesen hordozzuk a terheket is.