A BESZÉDET VI. PÁL PÁPA A 1965. SZEPTEMBERÉBEN MONDTA A II. VATIKÁNI ZSINAT ALATT A POMÉZIA KEGYHELYEN ÖSSZEGYŰLT ROMÁKNAK.  (részlet) Híres beszédének egyes részletei ma is visszhangoznak.Nem a periférián, hanem “az Egyház szívében vagytok….”

2. Íme, ma megérkeztetek ide; ma összegyűltetek itt. Egymás között vagytok, és így szinte egy népet alkottok; Velünk találkoztok, és rájöttök arra, hogy ez nagy esemény, szinte olyan, mint egy felfedezés.

Kedves nomádok, értsétek meg ennek a találkozónak a jelentőségét. Itt helyet találtok, egy állomást, egy olyan táborhelyet a szabadban, amely különbözik azoktól a táboroktól, ahol általában ideiglenesen megálltok lakókocsitokkal; akárhol álltok is meg, úgy tekintenek rátok, mint alkalmatlankodókra és idegenekre; és továbbra is félősek és félénkek maradtok; itt nem így van; itt jó fogadtatásban részesültök, itt vártunk rátok, üdvözlünk és ünnepelünk titeket. Ért már benneteket valaha is ilyen szerencse? Itt új élményben részesültök: találkoztok valakivel, aki szeret, becsül, értékel benneteket, aki segít nektek. Végeérhetetlen kalandozástok alatt köszöntöttek-e már valaha titeket úgy, mint testvéreket? Mint gyermekeket? Mint másokkal egyenrangú polgárokat? Sőt úgy, mint egy társadalom tagjait, amely nem elutasít el, hanem befogad benneteket, gondoskodik rólatok és tisztel titeket? Mit jelent ez az újdonság? Hová érkeztetek?

Mindenekelőtt civilizált világba érkeztetek, amely nem vet meg, nem üldöz titeket, és nem zár ki társadalmából. El kell ismernetek, hogy a környező társadalom nagyban különbözik attól, amely néhány évtizeddel ezelőtt még tiltott titeket, és amely miatt annyit szenvedtetek. Anélkül, gyűlöletet éreznétek azok iránt, akik veletek könyörtelenek és kegyetlenek voltak, és akik aljasul annyi társatok halálát okozták. Szívből jövő gondolattal emlékezünk azokra a cigányokra, akik a faji üldöztetés áldozatai lettek, imádkozunk halottaitokért, és kérjük Istentől a békét az élőknek és a megholtaknak, az örök békét az utóbbiaknak, a földi békét minden ember számára ezen a világon. Igen, derék és igaz emberek vagytok; és ismerjétek el, hogy a mai társadalom már jobb; és ha ti szívesebben maradtok annak perifériáján, és ezért annyi kellemetlenséget elviseltek, ő azért mindenkinek felkínálja szabadságát, törvényeit és szolgálatait.

3. De ami most számít, az egy másik felfedezés. Felfedezitek, hogy nem vagytok kívülállók, hanem egy társadalomban belül vagytok; egy látható, de lelki társadalomban is, egy emberi, de vallásos társadalomban is, ezt a társadalmat, mint tudjátok, egyháznak hívják. Ma talán úgy, mint eddig még soha, felfedezitek az egyházat. Az egyházban ti nem a periférián álltok, hanem bizonyos szempontból a középpontban vagytok, ti vagytok a szívében. Az egyház szívében vagytok, mert szegények vagytok és segítségnyújtásra, oktatásra, segítségre van szükségetek; az egyház szereti a szegényeket, a szenvedőket, a kicsinyeket, a kitagadottakat, az elhagyottakat.

És itt, az egyházban rájöttök arra, hogy nemcsak társak, kollégák, barátok, hanem testvérek is vagytok; és nemcsak egymás között és velünk együtt, akik ma testvérként fogadunk titeket, hanem egy bizonyos irányban, keresztény irányban is testvérek vagytok minden emberrel. És itt, az egyházban valósul meg, hogy úgy érzitek, hogy Isten családjának hívnak, amely páratlan méltóságot ad tagjainak, és amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy ember legyen a szó legnagyobb és legteljesebb értelmében; hogy bölcs, erényes, becsületes és jó legyen; egy szóval keresztény legyen.

Örvendünk a Szent Egyház Feje címnek, amelyet érdemtelenül kaptunk, hogy titeket is, mindnyájatokat, kedves nomádok, kedves cigányok, kedves zarándokok, akik a föld útjait járjátok, fiainkként köszöntsünk; mindnyájatokat szívesen fogadunk, és mindnyájatokat megáldunk.

Szeretnénk, ha ennek a rendkívüli találkozónak az eredménye az lenne, hogy gondolni fogtok a Szent Egyházra, amelyhez tartoztok; hogy jobban meg fogjátok ismerni, jobban fogjátok értékelni, jobban fogjátok szeretni; és szeretnénk, hogy az eredmény együtt járjon azzal, hogy felébreszti bennetek annak a tudatát, hogy kik vagytok; mindegyikőtök azt kell, hogy mondja magának: keresztény vagyok, katolikus vagyok. És ha közületek valaki nem tudja ezt mondani, mert nem ilyen szerencsés, tudnia kell, hogy a katolikus egyház őt is szereti, őt is tiszteli, őt is várja! Csak akarjon őszinte szemmel és szívvel tekinteni az egyházra.

4. Ennek az emlékezetes napnak az első hatása kell, hogy legyen ennek a tudatnak a felébredése az egyház iránt. De nem az egyetlen. Annyi más dolog van, amit nektek és tőletek kívánunk. Mint amikor lakókocsijaitok egy hosszú és fáradságos út után egy szép zöld és nyugodt helyre érkeznek, közel a tiszta és friss folyóhoz, ahol nyugalmat, felüdülést és örömöt találtok, így mi azt kívánjuk, hogy ez a találkozó legyen áldásos számotokra, és nyújtson nektek sok lelki vigaszt: a lelkiismeret békéjét, azt az ígéretet, hogy derék és becsületes emberek maradtok, hogy egyszerűen és mélyen fogtok imádkozni, hogy egymásnak kölcsönösen megbocsátotok, ha valaha is megosztott és ellenséges volt a szívetek; és így tovább. Úgy gondoljuk, hogy meg kell javítani kapcsolataitokat azokkal a társadalmakkal, amelyeken áthaladtok, és amelyeket érintetek lakókocsijaitokkal: ahogyan ti örültök annak, hogy nyugalmat találtok, és kedves vendéglátásban részesültök ott, ahol tábort vertek, úgy nektek is gondoskodnotok kell arról, hogy minden szakaszon jó és rokonszenves emléket hagyjatok magatok után: utatokon szórjátok a jóság, a tisztesség, a tisztelet példáit. Lehet, hogy bizonyos kézműves munkák jobb elsajátítása által tökéletesíteni tudnátok életmódotokat a magatok és mások javára. De mindenekelőtt egy ígéretet szeretnénk tőletek: azt, hogy elfogadjátok azoknak a derék papoknak és derék embereknek segítségét, akik idevezettek titeket, és továbbra is szeretnének vezetni titeket a jóság és a hit útján, majdnem pontosan úgy, ahogy az apák és a testvérek kísérnek végtelen útjaitokon. Legyen bizalmatok! Nem akarunk kérni tőletek semmit, hacsak azt nem, hogy fogadjátok el az egyház anyai barátságát. Akkor tehetünk valamit értetek, a gyermekeitekért, a betegeitekért, a családjaitokért, a lelketekért, ha összhangban vagytok az egyházzal és azokkal, akik képviselik bizalmatokat.