Augusztus második hetében az ifjúsággal nem a szokványos módon rendeztük meg a tábort, hanem olyan programot terveztünk, amely érzékenyebbé tett a bennünket körülvevő világra, a körülöttünk élő emberek bajaira. A tábor székhelye Kemence volt. Ide minden este visszatértünk. Témánkat az év nagy eseménye adta, a március 25-én boldoggá avatott, Emilia Fernandez Rodrigez de Cortez, aki hitéért, 1939-ben halt vértanúhalált a spanyol polgárháborúban. A fiatalasszony az anyaság és az imádság vértanúja életének izgalmas eseményei vezették a tábor lelki programját. Az első napon, Budapesten jártunk, de nem csak az esti Margitsziget impozáns zenés szökőkútjában gyönyörködtünk, hanem programunk bele helyezett minket olyan embertársaink életébe, akiknek a szemük, nem tette lehetővé a legfontosabb érzékelést , a látást, ami legtöbb ember számára természetes és a legtöbb információt adja a körülvevő világról. Részt vettünk a láthatatlan kiállításon, amelyben átéltük a nem látók élethelyzetét. Krisztinával való beszélgetés, aki betegség következtében veszítette el látását mindnyájunk számára, lélekemelő, megrendítő élmény volt. A második napon a délelőtti Párkányi strandolás után az Esztergomi bazilikát látogattuk meg. A szentségi Kápolnában végzett rózsafüzér-tized és a szentségimádás meghatározta egész napunkat. Többen a kupolában jártak gyönyörködtek a kilátásban. Az Esztergomi szegényház kápolnájában végzett szentmise és közös ebéd az ottani testvérekkel betetézte a napot. A harmadik nap egészen különleges volt. Egy Szátoki család konyháját kezdtük kialakítani, rendbe tettük a kertet, lenyírtuk a füvet a ház körül, és a ház két szobájában a lányok vezetésével kitakarítottunk. Bámulatos volt két gyors kezű fiú, Patrik és Krisztián kb. 20 perc alatt összerakta az egyik szétesett szekrényt. A szolgálatkészség csodákra képes. Az búcsú esten az ifisek Emilia életét jelenítették meg egy táncjátékban.
