Tavaly novemberben óta, hétről hétre újabb a kereszteléstől és elsőáldozástól boldog arcokról készültek fényképek a szátoki templomban. Az elmaradt csecsemőkori keresztelés most történt meg, mert hosszas, két éves előkészület, hittan tanulás előzte meg. Nem nagy létszámban történtek, de ebben a faluban évek óta nem volt elsőáldozás. Olyan ez a néhány áldozáshoz járuló gyönyörű ünnepe, mint mikor egy ék hegye szűk nyílás feszít a páncélszilárd falon. Az első a legnehezebb, a többi utána már könnyebben fog menni. Nem az ünnepség megrendezése, nem is fölkészítés a legnagyobb feladat, hanem az, hogy fölkeljen a gyerekekben, a családokban a vágy az Eukarisztia után. Talán a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus gyümölcse is ez a mostani gyönyörű ünnep. A lefényképezett arcokon látszik a Krisztussal találkozó emberek, gyerekek csodálatos öröme. A Krisztussal találkozás gyümölcse az ember életének a célja: az öröm, a boldogság. Az ünnepi szentmise után sütézssel pecsételtük meg az elsőáldozók örömét.
