Öröm ünnep Boldog Ceferino napján Szátokon

9 órakor a kisgyerekek örömére ugráló vár vezette be a gyönyörű napot. 11 órától a szendrőládiak istendicsőítő énekei vezették be megemlékezéseket, majd az udvaron felállított színpadon megkezdődött az ünnep. A megnyitó beszédben Géza atya arra kereste a választ, hogy miért ünnepelünk? Mit erősít bennünk az, hogy 25 éve a cigányságnak van hivatalosan ortárra emelt „szentje”. A dejtáriak boldog Ceferino mennybe érkezéséről és a halála utáni tiszteletről kaphattunk hír, a rimóciak Szent Ferencnek a rablókkal való kalandját ismerhettük meg, hogy jóval is le hogyan lehet legyőzni a rosszat. Elbűvölő éneket hallhatunk. A dejtáriak és szátokiak tánca a cigánytánc szépségét tárta elénk. A fiúk legényes tánca a több mint egy éves tánctanulás gyümölcseit ízleltették meg velünk. A finom ebéd után, amit a Bogdán Sándor és veje konyhaművészetét dicsérte. Délután az imatánc a imaösvény, a kézműveskedés, vetélkedő között választhattak a részvevők. Külön köszönet a babamama klub tagjainak, akik  egy nappal előbb összejöttek, hogy finom süteményekkel várják az érkező vendégeket. De mindazoknak is hála, akik finomabbnál finomabb süteményadománnyal járultak hozzá az ünnep ragyogásához. Négy órakor elindult a körmente a templomhoz. A körmeneti kereszt után a boldog Ceferino zászló, és kép sorakozott fel, majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya utána a szendrőládiak istendícsérő éneke, amely erejével, szépségével ünnepivé varázsolta az egész utcát. A Szentmisén Kocsis Fülöp érsek atya az Eukarisztia és a szentségek erejét védelmét ajánlott a drogok és a bűnös életformával szemben.
A mi korunkban, amikor háborúk és  szembenállások, drog és alkohol a sátán hatalmát támogatja az emberek között nagy szükségünk van az ilyen ünnepeknek, amelyek békéjükkel, derűjükkel az Istenországát, Krisztus szeretetét erősítik közöttünk. Talán ezért is támogatta a Gondviselés alkalmas időjárással, hogy jól érezzük magunkat ezen a szép napon. Készek lettünk volna megázni is Boldog Ceferino ünnepéért. Lógott az eső lába, de az utolsó pillanatban mindig visszaparancsolta zuhit, nem áztunk meg.