A húsvét nem csak az teremtés óta a legnagyobb esemény az anyagvilágban, hiszen a Teremtő személyesen, aki létrehozta a világmindenséget, nem csak hogy először látogatott el személyesen ilyen módon alkotásába az anyagvilágba, hanem saját emberéletét is odaadta értünk, hogy ezzel az öröklétbe emelje a néhány évtized földi életre született embert.
A Ceferino Ház önkénteseivel, munkatársaival együtt méltó módon akartunk megünnepelni ezt a csodálatos ünnepet. A különböző falvakban ki-ki bekapcsolódott településének helyi ünnepbe, de nagypénteken immár hagyományos módon Szátokon közös keresztutat jártunk a falu főútján a Ceferino Háztól a templomig, mintegy 250-300-m-es szakaszon. a szátoki karitász tagjaival együtt Krisztus szenvedésének minden egyes állomására más-más készült föl a résztvevők közül.
A nagycsütörtöki esti szentmisére busz szállította át a néhány szátokit, aki vállalta a busz utat, ezért a szátokiat ekkor még inkább a Ceferino Házba járó gyerekek képviselték. A nagypéntki passiót a virágvasárnapihoz hasonlóan a szerepeket kiosztva, 3-4 narrátorral egy népes csoport olvasta fel.
Nagy élmény volt a nagyszombati tűzszentelés, és utána a sötét templomban kezdődő fényünnepség. Jó, hogy erre már Szátokról nem csak a gyerekek és néhány szülő, hanem a felnőttek közüli is többen átjöttek Romhányba. A közös ünneplés gyönyörűen megjelenítette a sötétség és a fény történelmi harcát, amely a keresztények Jézus föltámadása fölött érzett ujjongó örömében csúcsosodik ki. A föltámadás gyönyörű ünnepe és előtte szent három nap annyira magával ragadó volt, annyira megjelenítette a föltámadás vonzó örömét, hogy egyik idősebb testvérünk mindjárt az ünnep végeztével jelezte, hogy fölébredt benne a vágy az Eukarisztia vétele után, szeretne fölkészülni az elsőáldozásra.
