Vörösmarty Mihály
A vén cigány – O phuro rom
(részlet)
Iva na ker tye duj punre lunzhi,
So mol e dosh pe manro, po paji,
Shor karing mol andej shudri kuchi,
Sa kade sas la lumaki rota,
Jokhar shil, thaj pale jag sas, vorta;
Cirde, kon zhanel zhi kaj cirdes,
Kana avla anda bal rovlyi;
Jilo, taxtaj pherdej brigasa,
Cirde roma, na gindyin pej briga!
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!
Choli Daróczi József fordítása
Szabó Lőrinc
A nyugodt csoda – A pachako mucipe
Zhanva, khanchi naj tume karing
ma diloro grila mashkar le char,
inke mishtoj te gindijma me,
kana ratyi fejastra putrav,
mange cipin but lashe phrala,
lashe jilesa, ke shukeri eluma,-
sar e mal ande muro kher
avel te anel muri voja,
e las he khasenge sunga
haj andre bute cherhajenca
e zharone shonitos vi tume bishalen,
lashe dyos des denles,
kade kerenles ande glasosote, kolya
gilyasa kathe, pasha muro pato,
pasha muro khamoro opre,
kado, soske loshasas varikana,
amaro vija: pachako mucipe,
le shukare, milyake ratya!
Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám,
butuska tücskök a fű között,
mégis jól esik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ, –
és amiként a szobámra a rét
virágnak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel köszönéseteket,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,azt, ami örömünk volt valaha,
közömbös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.
forrás: Közös út – Kethano Drom XVI. évfoly. 1.szám 26.o.
