Augusztus utolsó hétvégéjéről a Dejtári ifisek nagy elhatározással arra jutottak, hogy egy helyi táborozással „meghosszabbítják” a nyarat. Mit tehetnek mást ilyenkor a közösségi ház helyi vezetői és a Ceferino Házak hálózatának Gyömrői képviselői: augusztus 26-án, pénteken az ifisekkel együtt beköltöztek a Dejtári közösségi ház matracaira, hogy a bentlakással a tábor élményét teljessé tegyék. A tábor fő programja az irgalmasság évében a megbocsátás volt. Megbocsátás út az Istenhez!” Megbocsátás és bocsánatkérés az embertárs felé, a megbocsátás önmagunknak néha még ennél is nehezebb, és ha mást hoz az élet, mint amit mi tervezünk: szükséges lehet, hogy az „Istennek is megbocsássunk”, hiszen a haragunk eltakarhatja őt szemünk elől.
A tábor azonban nem maradt „köldöknézés”, csak a magunk szórakoztatása, vagy csak a saját lelkünk ápolása. A második nap, a szombat az emberszeretet, az embertárs szolgálata jegyében telt el. „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek” – mondja Jézus. Mátraverebélyen egy négy gyerekes család házának építésével töltöttük az időt. Aljazat betont öntöttünk, hogy beköltözhetéshez egy lépéssel közelebb hozzuk az épületet. A közös szolgálat öröme egyé forrasztotta a munka résztvevőit. A másokon segítés lelkesedése sodorta a társaság egészét, kevertük a betont, toltuk húztuk a talicskát, vittük a cementes zsákot, Bálint Csaba szakvezetésével a közmunkásokat és az ifit egy lélek irányította, mindenki tette a dolgát. Voltak, akik kettesével hordták a cementes zsákot. Haladt is a munka, a nap végére, az egész épület alá tükörsima aljazat beton került.
Közben a lányok csapata paprikás krumplit főzött a munkában megéhezett fiúcsapat számára. A lelküket főzték bele, de a kolbászt sem sajnálták. A munkából fakadó éhség és a lányok főzni tudása olyan paprikás krumplit kerekített, hogy a tíz újunkat megnyalhattuk utána.
A munka végén a szentmisében a Mátraverebélyi templomban szinte „kézzel tapintottunk” Jézus örömét, a szolgálatban eltöltött napunk fölött.
