A Ceferino Ház központja Szátokra, egy 600 lelkes faluba költözött, ahol a lakosság körülbelül 80 százaléka roma. A községnek rendkívül rossz híre van. Elköltözött az iskola, az óvoda, bolt és kocsma sincs. Bizonyára üzleti szempontok is voltak ez utóbbiaknál, de azt mondják, a romák miatt történt. A hírek ellenére, az utóbbi néhány hétben nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg. Nehéz sorsú emberek, akikre lehet számítani.
Szegény falu, kátyús úttal, több száz ember, akik közt sokan munkanélküliek. Kevés a tüzelő, a mindennapi megélhetés gondot okoz. Első látogatásunkkor láttuk, hogy a település névtáblájáról lekopott néhány betű, így az ,,átok” maradt csak azon. Az itt élő emberek elmondásában ez a ,,bélyeg” meg is mutatkozik. Csalódottak, azt mondják szeretnének innen elmenni. Az első szentmisén éppen ezért volt szükséges a ,,nagy bejelentés”: ,,Kedves Szátokiak! Benneteket szeret az Isten. Ide költözik hozzátok, itt akar lakni, veletek akar lakni!”- mondta Dúl Géza atya. Két hét múlva, a Ceferino Ház költözésekor azt tapasztaltuk, hogy valaki ,,odakanyarította” a hiányzó betűket a településtáblára. Ismét Szátok szerepelt rajta.
A városok ilyenkor, adventben ki vannak díszítve. Miért? – mert az emberek örömmel díszítik, szépítik lakóhelyüket, büszkék arra. Ötletként merült fel, hogy egy óriási, kivilágított adventi koszorút építsünk. A helyiek lelkesedéssel fogadták a tervet és időt, energiát nem kímélve kezdtek hozzá a koszorú készítéséhez. Férfiak alapos ácsmunkával, a nők ügyes kézzel dolgoztak rajta. Elkészült a ,,falu méltóságának ikonja”, mely nagy népszerűséget váltott ki nem csupán a templomba járók között.
,,Nem csak a falunak, hanem a környékbelieknek is üzenni akartuk, hogy itt szerető, békés emberek laknak.”
