„Testvérek vagyunk az Úrban” címmel emlékezett meg az egyházasgergei Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola a cigányság március 19-i világnapjáról.
A világnapot megelőzó március 18-án, csütörtökön a cigányság világnapja alkalmából, tartalmas ünnepséget rendezett az egyházasgergei Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola. Egyházasgerge Nográd megye szélén, a szlovák határ mentén fekszik. A szép eseményre, Szabó Gyula igazgató úr jóvoltából meghívást kapott a Ceferino Ház is. Vanyarcról, Kállóról és Mátraverebélyről érkeztek cigány és nem cigány testvérek, jelen voltak a katekumenek, akik a szentségek felvételére készülnek. Az ünnepségen a MKPK-át dr. Székely János püspök atya képviselte, jelen voltak papok: Dúl Géza, a Ceferino Ház vezetője, a MKPK cigánypasztorációs bizottságának elnöke, Combos József vanyarci plébános atya, Szász Gyula helyi, karancskeszi plébános, valamint Fekete Béla atya az iskola hitoktatója. Az ebédet követően, közös kulturális műsor következett, amely cigány és magyar nyelven ízelítőt adott a cigány és a magyar kultúra együttes szépségéről. A Vanyarci fiatalok bemutatták Boldog Ceferino életét, a kállói csoport pedig táncjátékával az irgalmas szamaritánus példabeszédét jelenítette meg, De megszólalt cigány nyelvű mese, eredetmonda, vers, ének. Az iskola tanulói latin táncot mutattak be. Az ünnepi együttlét fénypontja, a délután fél háromkor kezdődő Egyházasgergei Római Katolikus templomban tartott szentmise volt, melynek főcelebránsa, Székely János püspök Atya volt. A liturgiában cigány és magyar nyelven szólaltak meg, imák és énekek. A megemlékezés nem csak a cigányság világnapja előtt tisztelgett, hanem az első cigány mártír, a spanyolországi Ceferino Giménez Malla, Boldog El Pele nagysága előtt, akit II. János Pál pápa emelt a boldogok sorába. A Szentmisének különösen erőteljes színezetet adott a szent Dávid énekkar, amely a Balassagyarmati Börtönből érkezett. A fogvatartottak gyönyörű tanúságot tettek arról, hogy a Krisztussal való találkozás hogyan tette őket szabaddá a börtön falai között is. Egyikük őszinte vallomásban beszélt arról, hogy mióta a Katolikus Egyházban megtalálta a helyét, micsoda erőforrásjelent számára a gyónás. Az ünnepség méltó volt az egyházi iskola nagyszerű céljaihoz, és evangéliumi küldetéséhez.
