Isten hozott! – szoktuk mondani találkozáskor. Jókedvű testvérünk egyszer így válaszolt: Én is igyekeztem! Ez az apró történet jól kifejezi mindazt, amit most Szátokon tapasztalhatunk a közösségi ház építésében. Az elindult felnőtt hittan, a gyermekek táncpróbái és találkozói, a ministránsok gyarapodása, vagy akár a személyekkel és családokkal való szép kapcsolat mellett, újabb értékekre bukkantunk. Ugyanakkor a Szátokiak elkezdtek cselekedni.
A honlapunkra látogatók már olvashatták, láthatták, hogy milyen állapotban van a tíz éve üresen álló kocsma épülete, mely majd a Ceferino Ház hálózatának központja lesz. A falu lakosai megmozdultak és önkéntes szolgálatuknak hála, egyik-másik régi falat, széppé, újjá „varázsolták”, mert ott bizony, néhol már, a repedéseken ki lehetett látni. A közös munka és az együtt töltött idő önmagában is értékes, de az is jó, hogy gyors léptékkel formálódik újjá a régi romos épület, a régi festés és vakolat megújult, új falrész és ajtó választ le immár egy szép, kis termet.
Megmozdult a falu népe, minden nap 5, 10, 15 önkéntes segédkezik vidám lélekkel. Lekapartuk a régi festést, néhol a tégláig, kiglettelték férfiak, asszonyok. A lelkes munkás csapat létszáma napról napra nőtt. Közösen ebédeltünk, egyikünk paprikás krumplit főzött az egész csapatnak. Volt aki kávés csészékkel érkezett, hogy az önkénteseket megkávéztassa. Egy asszony gyümölcslevest főzött az egész munkabrigádnak, pedig csaknem 20-an dolgoztak aznap.Olyan asszonyok tanultak meg glettelni, akiknek életükben először volt glettvas a kezükben.
Újra rácáfoltak a cigányokról általánosított hamis képre, hogy pl. „a cigányok nem szeretnek dolgozni.” Ezek az emberek teljesen ingyenesen jöttek, hogy a közös ügyet előre mozdíítsák. Értelmes célt láttak, a lelküket is kitették érte, de hát az ember természete már csak ilyen, ha magáénak érez vlamit. Az a torzkép is szertefoszlott ismét, hogy csak kérnek, követelnek, de semmit nem adnak. Itt, ezek között az emberek között voltak olyanok, akik csak egy órára tudt ak be ugrani, de itt voltak. Mások egy fél napot töltöttek munkával, de volt olyan is aki az egész napját rááldozta az kocsma átalakítására, hogy gyerekeknek, felnőtteknek megfelelő, emberhez, Istenhez, az Egyházhoz méltó találkozóhelye legyen Szátokon is. Persze itt is vannak lusta, csak a markukat tartó ember, de igazságtalan volna ezt a képet vonatkoztatni azokra az itt segédkező, önzetlenül szolgáló, nagyszerű önkéntesekre, akik most, itt saját közösségükért, az Egyházukért, a saját gyerekekért ilyen szép összefogásra, közös munkára voltak képesek.
Jellemző a történetre az is, hogy a környék egyik legelfoglaltabb villanyszerelője, akinek rengeteg munkája van, amikor megértette, hogy miről van szó, estéről másnap reggelre szabaddá tette magát, hogy a két szóban fogó teremben a legsürgősebb villanyszerelői munkákat elvégezze, hiszen ez biztonsági kérdés, csak szakember végezheti.
Eredetileg csak egy kis termet akartunk helyreállítani, de a nagy lelkesedésre tekintettel felülmúltuk önmagunkat, s úgy tűnik, hogy a nagyterem is megújul, föl lehet majd állítani benne a ping-pong asztalt, a táncpróbákat is képes lesz befogadni.
Mindez persze a 144 m2-es épületnek csak egy része. Jelen pillanatban mindössze a két közösségi helység felújításáról van szó. Az irodák elhelyezése, a vizes helységek kialakítása, a fűtés, az egész épület még hátra van. Nagy feladatok állnak még előttünk, amelyekhez azonban már szakmai segítségre lesz szükségünk. Hiszen teljes épület villanyszerelését, a vízszerelését, gázfűtését nem lehet önkéntesekkel megoldani. A Gondviselés úgy tűnik mellettünk áll.
Az az érzésünk, mintha Istennek terve volna a formálódó közösséggel, és mi itt, most az Ő játszmájában válunk játékosokká. Ugyanakkor az utóbbi két hónapban, váratlanul, nagylelkű adakozóktól másfél millió Ft adomány érkezett az újjáépítésre, ez persze egyelőra a munkák nagyságához képest kevés, de a Gondviselés jelzésének tűnik, annál is inkább, mert további adományok is kilátásban vannak. Ha a pályázatunkat pozitívan bírálják el azt is úgy értelmezhetjük, hogy az Úr küldi a saját tervei megvalósítására. Mintha isten maga cselekedne ezekkel az anyagi forrásokkal, azzal, hogy az emberek szeretnénk tenni „valami nagyon szépet Istenért”. Teréz anya azzal a képpel fejezte ki ezt vágyat, hogy szeretne az Isten kezében tollá válni, hogy vele írja, rajzolja meg Isten a saját terveit. Jó érzés egy ilyen Isteni kaland részesévé válni.
Ha valaki indítást érez, hogy önkéntes munkával vagy adományaival az itt végzett munkához segítséget nyújtson, alapítványunk, a SZESA számlaszáma: 11742056-20054427, elérhetőségünk: ceferino@vaciegyhazmegye.hu.
