Szent Miklós napján délután nagy volt az izgalom a Szátoki Boldog Ceferino közösségi házban, a gyerekek körében. Ennek a mikulásnapnak a különlegessége az volt, hogy a gyerekek „védőszentje” lovas kocsin érkezett. Az öröm és az ünnep beragyogta minden gyermek és felnőtt szívét. A Mikulást, és krampuszait a várakozók ujjongva, énekelve fogadták. Persze a nagyszakállú nem üres kézzel jött, hiszen a gyerekek „jól viselkedtek”, így meg kapták finomságokkal teli csomagjaikat. Az rövid ünnepség után a Mikulás a „tüzes paripákkal vontatott hintón” körbejárt az egész faluban, hogy a falu többi lakosát is részesítse az örömben. A megajándékozottak falkája hangos örömmel kísérte a szaloncukrot és kisebb csomagokat osztó, jótékony püspök figuráját. Visszatérve a közösségi házba a délután zenés, játékos kis rendezvénnyel folytatódott. Nem hiányozhatott a szendvics, a tea és a sütemény sem. Az öröm végül közös táncban, énekben tört ki. A egész délutánt sok játék, jókedv, sok-sok nevetés, és szeretet töltötte be. Talán ez volt a legnagyobb ajándék, amit a Mikulástól kaphattunk!
