A fiatal cigány evangelizálása és emberi fejlődése a vallási, a kulturális és az etnikai pluralizmus kihívásai között
Dúl Géza
Mindnyájan tudjuk, hogy a címben adott első fogalom a „fiatal cigány” absztrakció, amely a valóságban nem létezik. Fiatal cigány található az ukrajnai Munkács melletti „cigány táborban”, ahol esős időben csak gumicsizmával lehet bemenni a viskók közé. Sok az írástudatlan. 10 éves kor fölött a többi fiatal előtt „ciki” már iskolába járni, ritka az a fiatal, aki végigjárja az általános iskolát. Fiatal cigánynak mondjuk azt a festőművész fiatalembert, aki egy egyetemi szimpoziumon egyetemisták és az értelmiség krémje előtt saját festményeiről tart előadást. A skála két végpontját jelző két kép érzékelteti, hogy a vallási és kulturális pluralizmusra a fiatal cigány ezer féle képen válaszol a kihívásra. Számtalan típusú válasz lehetséges.
Magyarországra és a Kárpát-medencébe több nagy hullámban érkeztek a vándorló cigányok. Az első a XV. században az u.n. kárpáti cigányok. Az u.n. oláh cigányok és a beás cigányok később vándoroltak be. Az első hullámban érkezők nagy része a hatalom asszimilációs törekvései miatt az évszázadok folyamán még a nyelvét is elveszítette, csak a szegénységét tarthatta meg. Ma gyakorlatilag mindhárom csoport letelepedett. Hagyományaiban, gondolkodásmódjában azonban a letelepedett élet és a vándorló mentalitás keveredésének mindenféle árnyalat megtalálható közöttük. Ma az asszimiláció és integráció minden fázisával, elemével találkozik a cigány fiatal népe körében. A cigány kultúra értékeit, jegyeit azonban nyomokban, valamilyen árnyalatban az asszimilálódó családok is magukon viselik. Magyarországon a cigányságnak 86% nem beszéli a nyelvet sem, amely az etnikai identitás legfőbb jegye volna. Ugyanakkor a rasszjegyek alapján etnikai hovatartozása megkérdőjelezhetetlen. Minden irányból a kirekesztettséget él át, mert a nyelvet beszélő cigányok nem tartják „igazi cigánynak” „chacho roma”, a többségi társadalom pedig nem fogadja be, mert „cigány”. A mindenhonnan kirekesztettek könnyen a gyökérvesztetté válnak. A hagyományok megtartó ereje kevéssé, vagy egyáltalán nem érvényesül. Sokkal jobban ki vannak téve a fogyasztói és pluralista társadalom kihívásainak, sodró erejének, minden ártalmának.
Manapság a média csatornáin a legkisebb faluba is teles kínálatában érkezik a pluralista vallási és kulturális kínálat, a new-age-tól a ősi animista vallásokig. Az evangelizáció nem állhat be a piaci szereplők sorába, hogy versengjen a „vallási fogyasztók” kegyeiért. Krisztus mindig személyeket, személyiségük mélyén szólít meg: „Jöjj kövess engem!”
Hogyan?
Krisztus a zsidók között zsidóvá válik – a görögök között göröggé, a cigányok között cigánnyá. Nincs elvont Krisztus. Ő soha nem jár egyedül. Tanítványokat szólít meg a nép köréből: a zsidóság körében igazhitű zsidó emberekkel Péterrel és Jánossal alkot Isten-szeretetében közösséget. Antióchiában a hellén Lukács lesz munkatársa.
A cigányságot sokan akarják megnyerni. A cigány nép azonban Krisztusé! Nem az a kérdés, hogy melyik vallási közösség „szerzi meg”, és mi milyen módszert alkalmaznak. A kérdés az, hogy mi magunk Krisztust jelenítjük-e meg, aki Egyházunk közösségében jelen van és fölszabadítja az embert. A fiatal cigány megtalálja-e Krisztust, Krisztus tanítványainak közösségét bennünk? Megtalálja-e a Krisztus és roma tanítványai közötti kapcsolatot? Találkozik-e közöttünk azzal a Krisztussal, aki megmossa tanítványainak lábát és keresztre adta magát cigány tanítványaiért. Csak ilyen Egyházban, egyház-közösségben találja meg a cigány fiatal Isten-gyermekeinek méltóságát, Isten fiainak szabadságát és igazi testvériséget Krisztusban. itt szabadon követheti Mesterét, aki „nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon…” Emberi mesterkedésekkel, trükkökkel, gazdasági és egyéb csábításokkal, és pszichikai ráhatással ideig-óráig lehet látszat-sikerek elérni. A cigányság azonban Krisztusé, és aki az igazi, Krisztust adja, az szolgálja a cigány népet igazán.
„Ecclesia semper reformanda!” Egyházunk folyamatosan megújul. II. János Pál és XVI Benedek pápa többször az Egyház reménységének az egyház új tavaszának nevezte a katolikus egyházi mozgalmakat, megújulási lelkiségeket, amelyek a mi korunk Krisztusának arcvonásait rajzolják ki előttünk. A cigányság nem kiskorú, a cigányságnak joga van ahhoz, hogy a teljes Krisztust, a mai kor Krisztusát megismerje!
Észak-Magyarországon Szendrőlád községben 1700 lakos közül, 1200 cigány ember. Ebben a faluban nagyon sok erőszakos cselekmény történt. A lakosok közül 400, többségében cigány ember vett részt a cursillós megújulási mozgalom hétvégi kurzusain. A falu légköre megváltozott, azóta a legverekedősebb férfi az iskolában pedagógiai asszisztensként dolgozik, segít a tanároknak a cigánygyerekek iskolai beilleszkedésében. Fiatal családok elkezdtek templomba járni. Az egyik férfi meséli, hogy amikor először jött a vasárnapi misére, leült a padba. Egy rendszeres templomba járó közölte vele, hogy ez nem az ő helye, álljon föl, adja át, ő oda nem ülhet. És akkor ez a korábban a kocsmai verekedésekről hírhedt ember szó nélkül fölállt és a lábmosó Jézusra gondolva átült egy másik helyre. E pillanatban ez a cigány ember magasabb erkölcsi szintet, Krisztust magát jelenítette meg. Jobban, mint az, aki fölállította.
Lehet, hogy több bátorsággal kellene alkalmaznunk a megújulási lelkiségeket a cigányság evangelizációjában?